Élethez is köthető molekulákat találtak a Vénusz légkörében

Az egy foszfor- és három hidrogénatomból álló molekulára a Vénusz felhőiben bukkant rá egy japán, brit és amerikai csillagászokból álló nemzetközi kutatócsoport. Felfedezésüket 2020. szeptember 14-én tették közzé. E molekulát a Földön csak mesterséges folyamatban előállított formában ismerjük, illetve bizonyos, oxigénmentes környezetben élő mikrobák képesek termelni, számolt be az ESO (Európai Déli Obszervatórium).
Évtizedekkel ezelőtt felmerült már az a meglehetősen fantasztikusnak tűnő elmélet (Carl Sagan, a Kozmosz sorozatból jól ismert csillagász ötlete volt), hogy a lakhatatlan felszínű Vénusz felhőzetében valamiféle élet létezhet, a foszfin felfedezése ezen elmélet melletti érv lehet.

A molekulát a Vénusz színképében sikerült azonosítani, elsőként Jane Greaves, a brit Cardiffi Egyetem kutatója vette észre a hawaii James Clerk Maxwell Teleszkóppal, azonban a felfedezést bizonyítani is kellett. Ehhez pedig már a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) nagyobb érzékenységű teleszkópjára volt szükség, mivel a molekula igen kis mennyiségben van csak jelen: egymilliárd molekula közül mindössze húsz foszfin. Mivel két teljesen eltérő műszer adatainak eltérő módozatú feldolgozása is azonos eredményt adott, a foszfin jelenlétét a kutatók biztosnak tekintik.

A 2017-es felfedezést és a 2019-es mérésekkel való megerősítését követően a kutatók különböző számításokat és modellezést végeztek, amelyekkel azt vizsgálták, milyen természetes, ám nem biológiai folyamatok eredményezhetnek a Vénuszon ilyen molekulát, és minden lehetőséget (pl. vulkáni, vagy a napfénynek köszönhető fotokémiai eredet) kizártak. Az egyetlen, ekkora mennyiséget adó folyamatnak a mikrobákat találták a közlemény szerint, a nem biológiai eredetű folyamatok a mért mennyiségnek maximum az egy tízezred részét volnának képesek megteremteni. A Naprendszerben ezen kívül eddig csak a Jupiter és a Szaturnusz légkörében mutattak ki foszfint a Cassini űrszonda mérései, azonban az ottani körülmények gyökeresen eltérnek a vénusziaktól.

A Nature Astronomy folyóiratban közzé tett tanulmányban a kutatók leírják, hogy nincs olyan ismert természetes folyamat a Vénusz légkörében, amely e molekulát létrehozhatná, így az vagy valamiféle, számunkra teljesen ismeretlen fotokémiai folyamat hatására jött létre, vagy, ahogyan a Földön is, biológiai működés eredménye lehet. Egy januárban napvilágot látott elmélet szerint az oxigénmentes környezetű exobolygókon a foszfin jelenléte biológiai eredetre utal, s a majdani James Webb Űrteleszkóp segítségével szeretnének utána járni, hogy vajon van-e ilyenre példa. E felhőzet vizsgálatokat eredetileg azért kezdték meg, hogy a későbbi, exobolygókon alkalmazható technológiát fejlesszék és finomítsák. A meglepetés akkor érkezett, amikor már az első vizsgálatoknál kiugrott a Vénusz légköréből a foszfin jele. Az elképzelések szerint a Vénusz magas szintű felhőzetében hasonlóak lehetnek a körülmények ahhoz, ahol a földi foszfintermelő mikrobák élnek. Bár ma a Vénusz felszínén pokoli viszonyok uralkodnak, valamikor a múltban akár folyékony óceán is boríthatta, ahol akár kialakulhatott az élet is.

A molekulát 53-61 km magasságon lévő felhőkben észlelték, itt kb. 30 Celsius-fok van, és 500 hPa a légnyomás (a földi légkörben kb. 5,5 km magasságban van ekkora légnyomás), azonban az is lehet, hogy alacsonyabb légköri szinten, magasabb hőmérsékleten alakul ki, majd felfelé áramlik a légkörben. A jelét leginkább a közepes szélességi övben lévő felhőzet mutatta, a sarkokon egyáltalán nem látszott, az egyenlítői régióban pedig nagyon kevés volt a jel. Összességében a rendkívül kis mennyiségű foszfint kimutatni is csak speciális adatfeldolgozással lehetett, és vannak még további lehetőségek is arra, hogy ugyanezt a molekulát a színkép más részeiből is ki tudják mutatni – erre eddig nem került sor.

Bár a kutatók valóban kizártak számos folyamatot, amely élőlények nélkül képes volna a foszfint megtermelni a Vénusz légkörében, ez még nem jelenti azt, hogy a most megtalált nyomok feltétlenül életre utalnak. Maguk a kutatók is, bár nyilván rendkívül lelkesek, kiemelték, hogy az élet jelenlétének bizonyításához további, igen komoly munkára lesz szükség. Egyelőre például elképzelésünk sincs, hogy miként maradhat fenn bármilyen életforma a Vénusz kb. 90 százalékban savból álló felhőiben.
A végső választ egy olyan űrszonda adhatja majd meg, amely a Vénusz légköréből mintát vesz majd, egyelőre azonban csak tervasztalon léteznek a Vénuszt meglátogató szondák, a rendkívüli környezeti viszonyok miatt nagyon nehéz működőképes eszközöket tervezni.