Klímaanomália növelhette a világháborús veszteségeket

1914 és 1918 között a nyugati front nem egy csatájára a különösen hideg és csapadékos időjárás volt jellemző. Egy új vizsgálat alapján a rossz idő az 1917-1919-es spanyolnátha alatt is kitartott, a járvány során akár 100 millió ember is életét veszthette – számol be a Phys.org.

A kutatók az Alpokból származó jégfuratokat elemeztek, hogy rekonstruálják a korabeli klimatikus viszonyokat. Az eredmények szerint ebben az időszakban az észak-atlanti eredetű légáramlatok uralkodtak, ez pedig jelentősen befolyásolhatta az európai időjárást. Ez nemcsak a katonák dolgát nehezíthette meg, hanem a tőkés récék vándorlására is hatással volt – a faj az A-típusú influenzák közé tartozó H1N1, a spanyolnátháért felelős kórokozó egyik fő terjesztője. A csapat úgy gondolja, hogy a madarak így tovább maradtak a települések és a front közelében, ami növelhette a megbetegedések számát. Nem kizárható, hogy a hideg, nedves időjárás és a párás levegő a vírus terjedését is segítette.

Alexander More, a Harvard Egyetem klímakutatója és a csapat tagja szerint eredményeikkel olyan új faktorokat találtak, melyekkel jobban megérthetik, hogy miért volt olyan pusztító a háború, illetve a járvány. Fontos kiemelni: a szakértők nem állítják, hogy a klímaanomália volt a fő ok, de feltételezik, hogy növelte a korszakban az emberveszteségeket.

Bár a katonák dolgát nehezítő hideg, esős, sáros nyugati frontról rengeteg forrás megemlékezik, eddig viszonylag keveset tanulmányozták a jelenség lehetséges okait. More-ék a korabeli dokumentumokat elemezve azt is felfedték, hogy a háború alatt háromszor csúcsosodott a halálozás, és mindegyik egy-egy komolyabb hideg és esős periódus után, 1915-ben, 1916-ban és 1918-ban történt. Hasonló időjárási anomáliák százévente fordulnak csak elő.