Neandervölgyi DNS-re bukkantak egy ősi fogban

Egy új vizsgálat alapján a Stajnia S5000 jelű lelet legalább 80 ezer éves, és egy neandervölgyitől származik – számol be a ScienceAlert. A korszakban jelentős környezeti átalakulás zajlott: a térség lehűlt, ami számos hideghez szokott nagyvadnak kedvezett, az éghajlatváltozás ugyanakkor komoly kihívást jelentett neandervölgyiek számára. Ezen periódus alatt a populáció látványosan megváltozott, egyes csoportok csökkeni kezdtek, vagy akár teljesen el is tűntek, míg a rövidebb, melegebb időszakok alatt új neandervölgyi populációk is érkeztek a régióba. A fagyos területekre a micoqui kultúra tárgyai voltak jellemzőek, s ezek egészen a neandervölgyiek kihalásáig használatban maradtak.

Andrea Picin, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársa és a csapat tagja szerint a mai Lengyelország az Urál és Nyugat-Európa között fekszik, és a neandervölgyiek vándorlása szempontjából egy kulcsfontosságú terület volt. A térségben 130 ezer éve kezdtek el megjelenni a micoqui kultúra leletei, ezek közül néhány a Stajnia-barlangban is fellelhető.

A lelőhely legérdekesebb maradványa azonban a zápfog, egészen pontosan annak belseje. A fog formája és kopottsága arra utal, hogy egy felnőtt neandervölgyitől maradt fenn, különlegessége pedig az, hogy a zománc megőrzött némi lágyabb szövetet is, melyből DNS-mintát tudtak venni a kutatók.

Az elemzés alapján a lelet legalább 80 ezer éves, az ilyen ősi maradványokban a DNS csak a legritkább esetben tud konzerválódni. A mitokondriális genom vizsgálata után a szakértők megállapították, hogy a fog gazdája egy kaukázusi neandervölgyivel állt közeli, egy belgiumi és németországi egyeddel pedig távolabbi rokonságban. A csapat szerint a hasonló, kivételes genetikai vizsgálatok a micoqui leletekkel kombinálva sokat elárulnak ősi rokonaink vándorlásáról.