Saját falánksága okozhatta a mohó halgyík vesztét
Az ichthyoszauruszoktól származó, főképp Holzmaden területén előkerült különleges fosszíliákat már legalább kétszáz éve ismerjük.
Bár a valóban párjukat ritkító kövületek gyakran addig ismeretlen részletekkel gyarapították e tengeri őshüllőkkel kapcsolatos tudásunkat, a közelmúltban egy, ezeknél talán még izgalmasabb – és jóval ritkább – felfedezés híre járta körbe a világot.
2010-ben, a délnyugat-kínai Kujcsou tartományban a négy méter hosszú, az úgynevezett thalattoszauruszok közé tartozó Xinpusaurus xingyiensis megkövesedett csontjaira bukkantak a nála valamivel nagyobb Guizhouichthyosaurus gyomrának tájékán. A kivételes leletanyag szolgálhat az első szilárd bizonyítékként arra a feltevésre, miszerint halgyíkok is betölthették a csúcsragadozók szerepét a földtörténeti középkor hajnalán. A kutatók korábban, a fogak alakjából, illetve az állkapcsok felépítéséből csupán találgatásokba bocsátkozhattak a ragadozó teremtmények táplálkozási szokásait illetően.
Vajon mi történhetett körülbelül 240 millió évvel ezelőtt, a középső triász alatt? Mint azt a paleontológusok a tüzetesebb vizsgálatok után elárulták, a Guizhouichthyosaurus harapásának rettenetes erejével roppanthatta el áldozata gerincét, majd a tetemet szétszaggatva egészben nyelhette el a nagyobb falatokat – a Xinpusaurus letépett farkát kicsivel arrébb találták meg, koponyájára viszont nem akadtak rá. Mivel a zsákmány maradványain nem vehetők ki tisztán az emésztés nyomai, ezért könnyen lehet, hogy az ötméteres ichthyoszaurusz annak idején saját falánkságának áldozatává vált.
Az esetről összeállított tanulmány eredményeit az iScience szakmai folyóirat tette közzé.
Írta: Fejes Valentin