A hepatitis-C vírus felfedezői kapták a 2020-as orvosi Nobel-díjat

A hepatitis vírusos májgyulladás két alapvető formában létezik: akut, élelmiszerrel vagy vízzel terjedő, illetve a krónikus, súlyos károsodást okozó, vér útján terjedő. Ez utóbbit két vírus okozza, a B és a C típusú hepatitis hosszú idő alatt lezajló betegség, és a hatására cirrózis, vagy épp rák is kialakulhat. A hepatitis-B vírust 1960-as években fedezték fel, majd 1976-ban jutalmazták a felfedezőt orvosi Nobel-díjjal. A felfedezés után a vért már szűrték e vírusra, azonban még így is túl sok fertőzés maradt, ezért feltételezhető volt, hogy van még egy ismeretlen kórokozó, amely fenyegette a vérátömlesztésben részesülőket.

Nagy erőkkel összpontosítottak az ismeretlen vírus felkutatására már az 1970-es években, szisztematikus munkával igyekeztek a nyomára bukkanni, és végül három kutató érdemelte ki most a Nobel-díjat.

Harvey J. Alter a vérátömlesztések révén terjedő májgyulladásos esetek tanulmányozásával kimutatta, hogy az addig ismeretlen eredetűt is vírus okozza, amely különbözik a már feltárt A és B típusútól. Michael Houghton sikeresen elkülönítette az új, hepatitis-C nevet kapott vírus örökítőanyagát egy korábban nem próbált módszer útján. Charles M. Rice volt az, aki a végső bizonyítékot szolgáltatta arra, hogy a meg nem magyarázott májgyulladásos eseteket ez az egyetlen vírus okozza.

A felfedezésnek köszönhetően ma már a világ legnagyobb részén e vírusra is lehet szűrni véradáskor, így igen jelentősen csökkent a transzfúzió útján fertőződők száma világszerte. Szintén szükséges volt a felfedezők munkája ahhoz, hogy kifejlesszék a vírus ellen hatékony gyógyszert, amellyel ma már időben megkezdett terápia esetén igen jól gyógyítható is ez a betegség. Ugyan még mindig hatalmas veszélyt jelent e kór, ám a kutatómunkának köszönhetően már van rá remény, hogy ezt is sikerülhet majd véglegesen megszüntetni.