Meglepően sok magányos fa nő a Szaharában

Az erdőkre koncentrál a fák iránti érdeklődésünk, rendkívül sokat vizsgáljuk az erdei környezetben élő fákat, azonban szinte semmit sem tudunk az erdőkön kívül, magányosan élőkről, holott ezek is hatalmas jelentőségűek az ott lakók számára. Egy nagy nemzetközi kutatócsoport, amelyet a NASA Goddard Űrközpontjának két szakembere vezetett, felmérte, hány fa és cserje található a Nyugat-Szahara és a Sahel-övezet sivatagi területein. Mivel a száraz régiók fái egymástól nagyobb távolságban élnek, nem lehet olyan könnyen megszámlálni, megvizsgálni őket, mint egy-egy erdőt, emiatt olyan téves adatok terjedtek el, hogy e területeken egyáltalában nincsenek fák (a mostani kutatás ezeket a fákat a cserjékkel együtt vette számba). A vizsgálatok eredményét a Nature tette közzé.
A kutatócsoport a különböző csapadékmennyiséggel rendelkező területek erdőn kívüli fáit mérte fel, fának számított az, amelynek a lombozata legalább 3 négyzetméternyi területet foglalt el. A koronák méretei alapján cserje volt a 3-15, kisebb fa a 15-50, és nagy fa az 50-200 négyzetméternyi területű; a 200-nál nagyobbakat bozótnak vagy épp erdőnek lehetett már venni. Ahhoz, hogy ezeket a számokat begyűjthessék, igen jó űrfelvételekre volt szükség, ezért a Digital Globe műholdjainak 31-65 centiméteres részleteket is mutató felvételei alapján végezték el a vizsgálatokat. Ehhez leginkább a fák árnyékát tudták felmérni, így olyan felvételek közt vizsgálódtak, ahol a napállás miatt látszott a fák árnyéka is, ezek igazolták azt, hogy termetesebb növényről van szó a felvételen, nem pedig csak valami fűcsomóról. A több mint 11 ezer műholdfelvételt mesterséges intelligencia segítségével, gépi tanulás útján vizsgálták át. A gépi tanuláshoz elképesztően sokféle körülmény közepette született műholdképet használtak, volt pl. porviharban, felhők közt készült, illetve különböző szögben érkező napfénnyel készültek is, és a műholdak rálátási szöge is változó volt.

Az eredmények részben nem voltak meglepőek, hisz a helyi csapadékmennyiséggel egyenesen arányos volt a megtalált fák mennyisége is. Meglepőek voltak viszont abból a szempontból, hogy a sivatag szűken értelmezett területén is voltak fák. A felmért több mint 1,3 millió négyzetkilométeres területen összesen 1,8 milliárd fát azonosított a vizsgálat, s ezek élőhelyét – az erdőkre jellemző zárt lombkorona hiánya miatt – a korábbi felmérések teljesen famentesnek minősítették. A Szahara hiperszáraz, 0-150mm éves csapadékú régiójában is hektáronként (10 ezer négyzetméter) átlagosan 0,7 fa található! A száraz, 150-300 mm éves csapadékú területen hektáronként átlag 9,9 fa nőtt, a félszáraz, 300-600mm csapadékú területeken hektáronként 30,1 fa található. A szárazabb területeken a fák koronájának mérete kisebb volt átlagosan, mint a nedvesebb területeken.
Ezek egyáltalán nem elhanyagolható számadatok, ha a felmért terület teljes nagyságát nézzük! Azt is hozzá kell tenni, hogy még ez a felmérés is alulbecsülte a valós adatokat, hisz például facsoportok esetében biztosan több, egymást átfedő fa volt a képeken, azonban ezeket nem lehetett egyedi növényekre lebontani. A korábbi, e területeket teljesen kopárnak jelző felmérésekhez képest azonban hatalmas különbséget adott a mostani.

A felméréshez használt számlálási módszert később, néhány év múlva készülő, frissebb műholdfelvételekre ismét be lehet majd vetni, és így gyorsan értelmezhetővé tehetők a bekövetkezett környezeti változások.