Egy kardfogú macska genetikai elemzése

A mamutok és az óriáslajhárok mellett a kardfogú macskák a pleisztocén legismertebb állatai.

A kardfogú macskaformák az utolsó jégkorszak vége előtt tűntek el. A különleges ragadozók régóta foglalkoztatják a kutatókat, a legújabb technológiák az utóbbi években ugyanakkor példátlan vizsgálatokra adnak lehetőséget.
A Koppenhágai Egyetem csapatának első alkalommal sikerült felmérnie az egyik kardfogú macska faj teljes nukleáris genomját – számol be a Phys.org. A kutatók a handzsárfogú macskák egyikét, a Homotherium latidenst vizsgálták, az eredmények sokat elárulnak arról, hogy mely gének voltak fontosak az állat evolúciója során.
Michael Westbury, az egyetem posztdoktori tanulója és a tanulmány egyik szerzője szerint a genetikai felépítés arról árulkodik, hogy a ragadozó rendkívül ügyes vadász volt. „Valószínűleg nagyon jó nappali látásuk volt, és komplex társas viselkedéseket mutattak” – tette hozzá a szakértő. Genetikájuk alapján erős csontokkal, jó szív-, ér- és légzőrendszerrel rendelkeztek, ez mind segíthette őket a kitartó, hosszú távú futásban. Westbury úgy véli, e macskafélék nappal vadászhattak, és addig üldözhették prédáikat, míg azok ki nem merültek.
A csapat a kanadai Dawson City közeli pleisztocén permafrosztból előkerült maradványokat elemezte. A leletet hagyományos szénizotópos módszerrel nem tudták datálni, ami azt jelenti, hogy legalább 47 500 éves. A szakértők a legmodernebb genetikai eszközökkel vizsgálták a kövületet, az eredményeket pedig modern macskafélék adataival is összevetették. Úgy tűnik, a mai rokonaikhoz képest ezen faj egyedei genetikailag igen változatosak voltak, ami érthető is, ha tudjuk, hogy Ausztrália és Antarktika kivételével minden kontinensről előkerültek a maradványai.
A kutatók szerint ezek, a kitartó futást alkalmazó ősi macskafélék a jellegzetes fogaikat nem a vadászat, hanem sokkal inkább a párválasztási harc során használhatták inkább.
Az is kiderült, hogy a ma élő macskaféléknek távoli rokonai voltak a kardfogú macskák: a két ág mintegy 22,5 millió éve különülhetett el egymástól.