Orrszarvúak éltek egykor a Tibeti-fennsíkon

A térség klimatikus átalakulása, illetve az emberek együttesen járultak hozzá az állatok eltűnéséhez.

Szu Bing, a Kínai Tudományos Akadémia alá tartozó Kunmingi Zoológiai Intézet munkatársa csapatával genetikai elemzés alá vette azokat a maradványokat, melyek 5200 éves tülkösszarvúaktól és orrszarvúaktól származnak – számol be a Phys.org. A friss tanulmány alapján a Sannasucsa nevű lelőhelyről származó csontok arról árulkodnak, hogy a trópusi gaur és a szumátrai orrszarvú rokonai egykor a Tibeti-fennsíkon is előfordultak.
Sannasucsa egy, a Macsiajao-kultúrához köthető lelőhely, amely 5280-5050 éves. A Tibeti-fennsík északkeleti határán, 2323 méter magasan fekvő helyszínen talált csontok 76 százaléka vadállatoktól, 24 százaléka pedig háziasított élőlényektől származik. Emellett perjefélék maradványai is előkerültek – úgy tűnik, a területen egykor mezőgazdaság is folyt.
Az itt feltárt tulokcsontokról a szakértők eddig úgy vélték, hogy jaktól vagy szarvasmarhától maradtak fenn, a leletek azonban túlságosan roncsolódtak ahhoz, hogy hagyományos morfológiai eszközökkel vizsgálják őket. Az új elemzésben ugyanakkor a genetikát hívták segítségül, és megállapították, hogy a helyi állatok a modern, vadon élő gaurokkal álltak rokonságban. A vizsgálat azt is felfedte, hogy a tibeti élőlény vonala mintegy 18 ezer éve különült el a mai gaurokétól és gajalokétól – mindkét faj Dél- és Délkelet-Ázsia bizonyos régióiban fordul elő napjainkban. A csapat szerint a sannasucsai rinocérosz a mai szumátrai orrszarvú rokona volt. Úgy tűnik, a Tibeti-fennsík ezen térsége egykor egy igen változatos élővilágnak adott otthont.
A populáció rekonstrukciójából a szakértők megállapították, hogy a gaurok egyedszáma mintegy 5000 éve csökkenésnek indult a régióban, éppen akkor, amikor hidegebbé és szárazabbá vált a terület. Az orrszarvúak ennél valamivel korábban tűnhettek el.
A régészeti bizonyítékok alapján az emberek 6000-3000 éve kezdtek el megtelepülni és állatokat tenyészteni a térségben. A kutatók szerint a két faj a klímaváltozás és az emberi tevékenység hatására pusztult ki a Tibeti-fennsík északkeleti részéről, az életben maradt egyedek pedig délebbre vonultak.