Az alma a selyemút gyümölcse volt

Az alma eredetéről néhány éve született egy tanulmány, amelyből kiderült, hogy a közkedvelt gyümölcs közép-ázsiai származású, s az egykori Selyemút mentén terjedt tovább, nyugati és keleti irányba is. Az utazók egyik ponton vettek vagy leszedtek néhány almát, amelyet út közben megettek, a csutkát pedig eldobták – így a háziasított gyümölcs apránként egyre távolabb is fákká cseperedett. Az újabb helyszíneken hibridek alakultak ki a helyi vadalmafajokkal, aztán később már az emberi közreműködés révén mára kb. 7000 almafajta létezik a világon.

Azonban pont a vad fajokkal való hibridizáció tette összetetté a gyümölcs genomját, és különösen komplikálttá az alma genetikai múltjának feltárását. Nemrégiben a Boyce Thompson Intézet szakembere, Zhangjun Fei vezetésével egy nagy, nemzetközi csoport új technika alkalmazásával megoldotta ezt a problémát, melyről az intézet weboldala be is számol. Sikerült a háziasított alma, illetve két főbb, a hibridizáció s a nemesítés során használt vadalmafaj genomját feltárni. Ebből kiderült, hogy az alma különös múltjának köszönhetően szinte kimeríthetetlen genetikai forrás áll rendelkezésre a gyümölcs tulajdonságainak javításához, ízét, méretét, állagát, cukortartalmát illetően. Ezen információk révén a növénynemesítők a piaci igényeknek jobban megfelelő fajtákat, és ami talán még fontosabb, a betegségeknek jobban ellenállókat tudnak majd nemesíteni.

A kutatók a közkedvelt Gála almafajta, az európai vadalma (Malus sylvestris) és a közép-ázsiai vadalma (Malus sieversii) genomját vizsgálták, e két vadalmából ered a háziasított almafajták génjeinek 90 százaléka. A részletes genetikai adatokból aztán a gyümölcsnemesítők könnyebben tudnak a kívánt irányba elmozdulni az új almafajtáikkal.
„Különösen a két vadalma ősre voltunk kíváncsiak, hisz ezek a fajok járultak hozzá ahhoz az óriási változatossághoz, amely ma az almafajtákat jellemzi, és ezek segíthetik a továbbiak kialakítását” – mondta Gan-Yuan Zhong, aki az amerikai Mezőgazdasági Minisztérium ARS kutatóintézetének szakembere, és a Cornell Egyetem Integrált Növénytudományi Intézetének adjunktusa.

Olyan részletekre derült fény a genetikai vizsgálatból, hogy pl. az a gén, amelynek köszönhetően az alma ropogós, igen közel van a penészre való fogékonyságot okozó génhez. Ennek ismeretében a nemesítők meg tudják majd oldani, hogy a ropogós állag megmaradjon, de a penészre való hajlam eltűnjön az almából.

Mintegy 50 ezer gént tártak fel, amelyből 2000 eddig ismeretlen volt és mint kiderült, ezek közt számos igen fontos akad. „Ezek olyan tulajdonságokat kódolnak, amelyek a nemesítők számára igencsak fontosak” – tette hozzá Zhangjun Fei. A Gála alma érési folyamatának különböző stádiumaiban elvégzett vizsgálatokból pedig azt sikerült kideríteni, hogy mely gének felelősek a fajta állagáért, aromájáért, és más tulajdonságaiért a gyümölcs érése során.

Az amerikai minisztériumi intézet ültetvényében (a New York állambéli Geneva területén) több mint 6000 almafajtát tartanak, a most feltárt genetikai adatok révén még könnyebb lesz ezekből a kutatók és a növénynemesítők számára a kívánt tulajdonságúakat felkínálni a további nemesítéshez.