Zajokkal javítható az állatkerti állatok élete

A helsinki Korkeasaari Állatkert és az Aalto Egyetem szakemberei egy hosszú távú kísérletsorozatot végeznek, amelynek célja, hogy az állatkertben lakó vadállatok számára stimuláló, az állatok életkörülményeit, jóllétét javító hangkörnyezetet tudjanak kialakítani, s ennek főbb jellemzőit maguk az állatok határozzák meg.  Ehhez egy speciális eszközt fejlesztenek, amely a majmok választása alapján játszik le hangokat. A kutatók kíváncsiak voltak, vajon az állatok egyáltalán kedvelik-e az efféle interaktív lehetőséget, és ha igen, milyen zenét vagy zajt szeretnek leginkább hallgatni. A kutatók természetesen elkerülték az olyan hangokat, zajokat, amely a majmokat megijesztené, vagy mondjuk azok ragadozóinak hangjára emlékeztetne.

„Ahelyett, hogy általánosan zenével szolgáltunk volna a majmoknak, olyan helyzetet hoztunk létre, amelyet maguk közelíthetnek meg, s amelyben ők maguk dönthettek arról, milyen zenét akarnak hallgatni” – mondta Roosa Piitulainen doktorandusz, a kutatás vezető szerzője.

A kutatók kétféle építményt helyeztek el a majmok kifutójában: egy alagútszerű, két végén nyitottat, amelybe bebújhattak a majmok, illetve egy ágak közé függesztett kupolaszerűt, amely alá leülhettek. A majmok egyértelműen az alagutat választották (677:54 arányban), így a későbbiekben az alagúttal dolgoztak tovább.

A kifutó ágai közt elhelyezett „zenealagút” mindkét végén nyitott, jól kilátni belőle, így az állatok nem érzik csapdának. A hangszórók elhelyezése miatt a benne hallgatott zene nem zavarja a kívül lévő állatokat. Lentebb a kupola is látszik, ezt azonban nem kedvelték a majmok, így a későbbiekben nem használták.

Forrás: Aalto University.

A kísérletekben Dél-Amerikában honos fehérarcú sátánmajom (Pithecia pithecia) csapattal végeztek vizsgálatokat, s ennek során négyféle hangmintát játszott le nekik az interaktív eszköz, ezek egyike közlekedési zajokból állt. A majmok kifutójában egy alagútszerű építményt helyeztek el, ami a „zeneterem” céljait szolgálta. Magát az építményt a kísérlet előtt elhelyezték a kifutóban, ahol az állatok azt megkedvelték, és már pár nap után is gyakran abban aludtak, vagy épp kurkászták egymást, a hangokat csak ezután adták a rendszerhez. Az építményben rejtett hangszórók voltak, s az állatok alig egy óra alatt hozzászoktak a különös zajforráshoz is; ezt követően végezték el a kutatók a megfigyeléseket, amelyekről az Animals szakfolyóiratban számoltak be.
Amikor a majom belépett az alagútba, megszólalt valamelyik zene, s az alagútban elhelyezett kamera rögzítette a majom tevékenységét, illetve azt az időt, amit odabenn töltött. Ha nem tetszett neki a helyzet, elhagyta az alagutat, s akkor kikapcsolt a zene is, ha a majom nem ment ki, akkor a néhány perces klipeket végigjátszotta a rendszer. A hangszórók s a hangerő úgy voltak beállítva, hogy csak az alagúton belül lévő majom hallja, így a kint lévőket nem zavarhatta meg. Azt, hogy melyik hangot kedvelték a majmok, abból dönthették el a kutatók, hogy végighallgatták-e azokat odabenn, vagy elhagyták-e az alagutat, mikor az adott minta megszólalt.

A kifutóban elhelyezett kamera tökéletesen rálátott az alagútra, így zajlottak a megfigyelések.

Forrás: Animals

Kirsi Pynnönen-Oudman, az állatkert kutatási koordinátora elmesélte: „Gyakran igyekszünk különböző élelemmel változatosabbá tenni a lakóink életét, ám főleg a kisebb termetű állatoknál fennáll az elhízás veszélye. Épp ezért gondoljuk jó ötletnek, hogy hangokkal is megpróbáljuk jobbá, érdekesebbé tenni az állatkerti életüket. A hangok igen fontosak az életükben, a kommunikációjukban, lakhelyük az esőerdőben teli van mindenféle zörejjel, ezért feltételezhetően a majmok érzékenyek a hangokra.”

Korábbi megfigyelésekből eddig úgy tudtuk, hogy a főemlősök nem igazán szeretik az emberi zenét, ezt most a finn kísérletek is megerősítették: mind az eső hangja, mind a melodikus elektromos zene, mind a meditatív hatású zene érdektelen volt a majmok számára, vagy épp nemtetszésüket fejezték ki. Azonban a közlekedési zajokat valamilyen, egyelőre nem egészen értett, ok miatt mindegyiknél jobban kedvelték az állatok!
A közlekedési hangokat Indiában rögzítették, és a négy hangminta közt ez volt a leginkább változatos (hangerőben, hangmagasságban, ritmusban, stb.), minden másnál gyakrabban választották ezt a majmok, vagyis ezt kedvelték a legjobban.

Dr. Ilyena Hirskyj-Douglas, aki szintén az Aalto Egyetem kutatója, elmondta, hogy egyszerre volt meglepő és nem meglepő is a majmok e választása. „Régóta dolgozom állatokkal, s megtanultam, hogy nagy szükség van velük kapcsolatban a nyitottságra. Az azonban meglepett, hogy a majmaink ennyire vonzódtak az általuk egyáltalában nem ismert közlekedési zajokhoz, szemben a normális, számukra életszerűvel, mint az eső hangja.” A majmok a nyári kifutójuk miatt az eső hangját biztosan ismerték személyesen is egyébként.

Habár nem világos, miért az egyébként legsokszínűbb, s a majmok számára leginkább idegen közlekedési zajokból álló hangminta volt a kedvenc, a kísérlet megmutatta, hogy milyen módon lehet az állatok életét ingergazdagabb környezettel javítani.