Átírhatjuk a fókák történetét egy új leletnek köszönhetően

A valódi fókákról eddig úgy véltük, az észak-atlanti térségben alakultak ki, s innen terjedtek el az Egyenlítőt is átlépve a világ minden pontjára, egy új-zélandi kövület azonban teljesen más képet mutat.

A kutyaalkatúakhoz (Caniformia) tartozó úszólábúak (Pinnipedia) foglalják magukban a rozmárféléket, a fülesfókaféléket (ide a medve- és oroszlánfóka tartozik), valamint a számunkra most érdekes valódi fókákat (Phocidae). Ez utóbbiakat képviseli egy új-zélandi kövület, a 3 millió éve élt Eomonachus belegaerensis, amelyet a Monash Egyetem vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport vizsgált meg. 2009-2016 között találták Taranai partjai közelében azokat a kövületeket, amelyek közt egy teljes koponya is van, az egykori fóka 2,5 méter hosszúra nőhetett meg, és kb. 200-250 kg tömegű lehetett.
A fosszília alapján kiderült, hogy számtalan ma élő fóka a déli féltekén alakult ki, így az elefántfókák, a barátfókák és az antarktiszi fókák is. A Monash Egyetem paleontológusa, James Rule vezette a vizsgálatokat, amelyben részt vállalt még a Museums Victoria, a Te Papa és a Canterbury Museum is, egy transz-tasmán együttműködés keretében. A kutatásról a Proceedings of the Royal Society B szakfolyóiratban számolt be a kutatócsoport.
„Ez a kihalt barátfókafaj az első a déli féltekéről, és a felfedezése teljesen a feje tetejére állította azt, amit a fókák evolúciójáról eddig tudtunk” – mondta Rule. „Egész eddig úgy tudtuk, hogy a valódi fókák az északi féltekéről erednek, aztán később átkeltek az Egyenlítőn a teljes evolúciós történetük során egy vagy két alkalommal. Azonban most kiderült, hogy számos fókafaj eleve a déli féltekén alakult ki, majd 8 alkalommal megtette az utat az Egyenlítőn át, oda-vissza.
A barátfókák, sarkvidéki, hidegkedvelő rokonaikkal ellentétben a melegebb tengereket kedvelik, mint pl. a Földközi-tenger, a Hawaii környéki vizek, vagy a Karib-tenger, ahol a helyi karibi barátfókafaj az 1950-es években halt ki. A barátfókák a leginkább veszélyeztetett tengeri emlősök közé tartoznak világszerte, 2000-nél is kevesebb egyedük él ma, a létszámukat a vadászat csökkentette drámaian.
Az új-zélandi Te Papa Múzeum emlősgyűjteményének kurátora, dr. Felix Marx elmondta, hogy ez a történet a civil kutatókat és a velük való együttműködést dicséri. „A felfedezés egyedül annak köszönhető, hogy civil kutatók számos, kiváló állapotú kövületet tártak fel.” Dr. Marx abban bízik, hogy további, eddig ismeretlen fajokra is bukkanhatnak majd hasonló módon, Új-Zéland régmúltjából. „Új-Zéland rendkívül gazdag kövületekben, és mi még épp csak a felszínt kapirgáljuk. Ki tudja, mi mindenre bukkanunk majd még rá?” – tette hozzá dr. Marx.