Évgyűrűk árulkodhatnak a szupernóvák erejéről

Robert Brakenridge, a Boulderi Kaliforniai Egyetem geológusa friss tanulmányában azt írja, a több ezer fényévre fekvő haldokló csillagok robbanásai nyomot hagyhattak a földi biológiában és geológiában – számol be a Phys.org. Az ilyen detonációkat szupernóváknak nevezik, és az univerzum legnagyobb energia-felszabadulásával járó eseményei közé tartoznak. „Folyamatosan látjuk a szupernóvákat más galaxisokban” – mondta Brakenridge, hozzátéve, hogy az ilyen események jól megfigyelhetőek.

Egy közeli szupernóva sugárzása révén akár komoly fenyegetést is jelenthetne a földi életre, de Brakenridge úgy véli, hogy a távolabbi detonációk nyomai is mérhetőek bolygónkon. Hogy felmérje a kifejezetten közeli események esetleges hatásait, a szakértő évgyűrűket vizsgált. Eredményei alapján arra következtetett, hogy az elmúlt 40 ezer évben a szupernóvák elvileg négy alkalommal is megzavarhatták a Föld éghajlatát. Bár Brakenridge is elismeri, hogy a vizsgálata nem perdöntő, az adatok így is jól megmutatják, hogy a biológiára mekkora hatást gyakorolhatnak az űrbéli események.

A szakértő a szén 14-es izotópját (C14) elemezte, ez az űrből érkező sugárzás hatására alakul ki. Brakenridge szerint ezen anyag szintje nagyjából stabil minden évben, bizonyos esztendőkben ugyanakkor – láthatóan nem földi okok miatt – a szint megemelkedik az évgyűrűkben. Kutatók korábban már felvetették, hogy ennek hátterében űrbéli tényezők, például kifejezetten erős napkitörések vagy szupernóvák állhatnak. Brakenridge szerint utóbbi magyarázatot kollégái túl hamar elvetették.

A kutatók korábban már észleltek olyan szupernóvákat, amelyek jelentős gammasugárzást bocsátottak ki – ennek hatására jön létre a C14 is bolygónkon. Az izotóp szintjének emelkedése ugyan önmagában nem veszélyes, Brakenridge mégis úgy véli, hogy sokat elárulhat az ilyen eseményekről. A szakértő az elmúlt 40 ezer évből elemzett viszonylag közeli szupernóvákat, az ilyen detonációk az utánuk maradt nebula alapján tanulmányozhatóak. Ezek közül nyolchoz a földi C14-szint emelkedése volt köthető, négy esemény pedig különösen ígéretesnek tűnik. Bár az eredmények nem egyértelműek, Brakenridge szerint elképzelhető, hogy ezek a szupernóvák hatottak a földi életre is.