Újabb adalék a marsi víz eltűnéséhez

A NASA Mars körül keringő, és annak légkörét vizsgáló szondája, a MAVEN adataiból készült egy, a Science tudományos folyóiratban közzé tett tanulmány, ebben a mára sivataggá vált Mars vízvesztésének fontos elemét tárta fel egy amerikai kutatócsoport.
A kutatók szerint ez a most feltárt folyamat egy azok közül, amelyeknek eredményeként a Mars egykori vízkészletének nagy részét elvesztette, számolt be a NASA. Azonban a bolygó maradék vize mind a mai napig szökik, mégpedig a sarki jégsapkákból szublimáló pára formájában, egyes időszakokban.

Shane W. Stone, a tanulmány első szerzője, az Arizonai Egyetem kutatója elmondat: „Meglepett minket, hogy a légkör mennyire nagy magasságában is találtunk vizet”. Az ilyen adatokat egyedül a MAVEN űrszonda méréseiből nyerhette ki a kutatócsoport. A MAVEN a marsi légkör magasabb rétegein átrepülve gyűjti az információkat, többek között egy tömegspektrométer segítségével elemzi azt a légréteget, amelyen átrepül.
Stone és kutatótársai több mint 2 marsi éven (1 marsi év 687 földi napból áll) át követték a víz jelenlétét a marsi légkörben, annak a legfelső, 150 km magasban lévő rétegében, valamint a felszín közelében, ahol a marsi nyár idején a legtöbb a víz, a bolygó déli féltekéje felett. Ez az az időszak, amikor a bolygó a legközelebb van a Naphoz, és ilyenkor van a legmelegebb, ami elősegíti a porviharok kialakulását, a felhajtóerő révén a por magasba emelkedését. Ez a meleg és az ilyenkor felerősödő szelek segítik a vízmolekulákat a magasba emelkedni. A legmagasabb légköri rétegben aztán a vízmolekulák igen könnyen oxigénre és hidrogénre bomlanak, s e gázok könnyen elszivárognak a világűrbe is.

„Bármi, ami a légkör legmagasabb rétegét eléri, annak vége, akár a Földön, akár a Marson, ugyanis az ott lévő molekulák a Nap sugárzásának teljes erejével szembesülnek.” – magyarázta Stone.
2018. júniusában, amikor a Marson globális porvihar alakult ki (ekkor szakadt meg véglegesen a kapcsoalt az Opportunity roverrel), a MAVEN űrszonda mérései alapján a szokásos légköri vízmennyiség 20-szorosa volt a magasban. Stone és társai kiszámolták, hogy csupán ezen porvihar alkalmával a Marsról annyi víz távozott a világűr felé, amennyi egy teljes marsi év, vagyis kb. két földi év alatt.

Azt már más kutatásokban is feltételezték, hogy a porviharok segítik a víz magasba jutását, azonban nem voltak adatok arról, hogy egészen a légkör legfelső rétegéig juthat a víz. Abban a magasságban tízszer gyorsabban és hatékonyabban bomlanak le a vízmolekulák, mint alacsonyabban.