Becsapódás nélkül nem haltak volna ki a dinoszauruszok

Egyes népszerű feltételezések szerint a kréta végi kihalásukat megelőzően a nem madárszerű dinoszauruszok már hanyatlóban voltak, így a Chicxulub-krátert eredményező becsapódás csupán a „kegyelemdöfést” jelentette ezen állatcsoportnak, a becsapódás nélkül is kihaltak volna.
Egy újonnan közzé tett, a Londoni Természettudományi Múzeum szakemberei által elvégzett kutatás eredménye azonban cáfolja ezt: a dinoszauruszok, köszönik, igenis jól voltak, néhányuk populációja kimondottan virágzott 66 millió évvel ezelőtt.

Joe Bonsor, aki doktori képzése részeként dolgozik a Londoni Természettudományi Múzeumban, számtalan igen friss adatot gyűjtött össze elemzésre, majd számítógépes modellezés révén jutott eredményre, amelyet a Royal Society Open Science folyóiratban tettek közzé.

„Úgy találtuk, hogy a dinoszauruszok voltak az ökoszisztémák domináns állatai, bolygószerte elterjedtek voltak, s kimondottan jól ment soruk” – mondta Bonsor. „Az aszteroida becsapódása nélkül nem haltak volna ki, és a kréta időszakot követően is tovább uralták volna a Földet.” Az az állítás, amely szerint már hanyatlásnak indultak, hiányos adatsorokon alapulhatott.

A dinoszauruszok kora hatalmas időszakot ölel át, még a triász elején, mintegy 230 millió éve jelentek meg, aztán az evolúciójuk rengeteg különböző alkatú és méretű állatból álló csoporttá tette őket. Az alig 50 centistől a 35 méteresig igen változatosak voltak, tarajok, csontkinövések ékítették őket, némelyik teljes pikkelypáncélban élt, míg mások tollakat, pehelypamacsokat növesztettek. E különleges összetételű, változatos csoport több mint 150 millió évig uralta bolygónk élővilágát.

„Fontos megjegyezni, hogy nem rendelkezünk elegendő adattal ahhoz, hogy tudjuk, mi történhetett a dinoszauruszokkal. Az egykor élt élőlényeknek csak egy egészen kis töredéke válik kövületté, az így keletkezett adathiányt azonban nem szabad úgy értelmezni, hogy már kihalófélben voltak. A kutatásunkkal megmutattuk, hogy nincsenek arra vonatkozó bizonyítékok, hogy mikor kellett volna kihalniuk. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy igyekszünk pótolni a hiányosságokat a kövületek sorában” – magyarázta Bonsor.

Közvetlenül a kihalási esemény előtt Észak-Amerikában a hatalmas hadroszauruszok, ankiloszauruszok és ceratopsidák voltak a fő növényevők, miközben globálisan megtalálhatóak voltak még a titanoszauruszok is. Ezek az állatok elképesztő jelentőségűek voltak az élőhelyek alakítása terén, és e masszív növényevők lehettek a valaha élt legnagyobb ragadozóknak a zsákmányai. A ragadozók, mint pl. tyrannoszauruszok, vagy a dél-amerikai abeliszaurusz is, az utolsó pillanatokig kitartottak. Ezek a tények egyáltalán nem arra utalnak, hogy egy hanyatló ökoszisztéma részei lettek volna a dinoszauruszok.

„Valószínűleg sose tudjuk meg, hogy milyen ütemű volt a dinoszauruszok evolúciója, a legtöbbet azonban úgy tehetjük, ha minél jobban betöltjük azokat a hézagokat, amik a kövület adatsorokban vannak” – mondta Bonsor. „Egyszerűen nem tartunk még itt, és az eddig összegyűjtött adataink nem támogatják azt az elméletet, hogy hanyatlóban voltak. Semmi se bizonyítja, hogy eltűntek volna akkor is, ha a kihalási esemény elmarad.”