A magyar kutatók élen járnak a kutyák viselkedésének kutatásában

Hazánk 2005 óta tartja vezető pozícióját a kutyák viselkedésének kutatásában, az elmúlt 15 év eredményeit foglalták össze olasz tudósok az Animal Cognition folyóiratban.

Csányi Vilmos 1994-ben nyerte az első OTKA pályázatot kutyák kutatására, és 1997-ben jelent meg a Családi Kutya Program kutatócsoport első tudományos közleménye. Akkoriban még sok volt a szkeptikus hang, de mára bebizonyosodott, hogy a professzor nagyon ráérzett a trendre, sőt, az általa alapított csoport valójában nem csak elindította a folyamatot, hanem azóta is főszerepet játszik a nemzetközi kutyás kutatásokban.

Olasz kutatók harminc évnyi etológiai szakirodalmat átfésülve megvizsgálták a kutyák viselkedésével foglalkozó szakcikkek megjelenését, és kiderült, hogy míg 2005-ben körülbelül 20 e témával kapcsolatos publikáció jelent meg, ez a szám 2018-ra 170-ig futott fel (ebből 12% magyar szerzőségű). Összehasonlításképpen, az összes etológia cikk száma 3000 körül volt 2005-ben és 4000 körül 2018-ban, tehát világszinten a Canis familiaris viselkedésével foglalkozó publikációk száma arányaiban 0,6 százalékról 4-re nőtt.

Miért olyan vonzó a kutyák kutatása? Nem egyértelmű a válasz. A máig legidézettebb közlemények a kutya háziasításának viselkedési hatásával foglalkoztak, kézből nevelt farkasokkal hasonlították össze a kutyákat. Később mégsem ezek a cikkek szaporodtak meg leginkább (hiszen nem olyan egyszerű farkasokat kutatni), hanem a temperamentum, személyiség témájúak. Míg 2005 előtt a kutyát igyekeztek humán betegségek (pl. Alzheimer kór) modelljeként vizsgálni, mára egyre gyakoribbak a kutyát önmagáért (a népszerűsége miatt) való vizsgálata, és fontosabbá vált a fajták és nemek jellemzőinek leírása, elsősorban az agresszivitás kapcsán.

A szerzők megjegyzik, hogy a kutatást nem csupán a tudósok érdeklődése, hanem a pályázati források, intézményi szándékok is irányítják. A magyar kutatók törekvéseit kezdettől fogva támogatta az OTKA és az MTA, később Uniós forrásokat is sikerült elnyerni az új kutatási irányokhoz, mint a kutyaelme működése alapján kidolgozott etorobotika, a neurokognitív folyamatok (fMRI, EEG) és az öregedés vizsgálata. Topál József az MTA TTK (ma ELKH TTK) falain belül is meghonosította a kutyakutatást. Jelentősen megnőtt az országokon átívelő együttműködések száma is, ami a növekvő professzionalizmus jele, és több citációval is jár (a publikációk jelentőségét főként a rájuk való hivatkozások, citációk számával mérik a tudósok).

A kutyaviselkedést kutató etológusok, állatorvosok, pszichológusok fontos folyóirata az Applied Animal Behavior Science, melynek 2021-től magyar etológus, Pongrácz Péter lesz a főszerkesztője.

Magyarország büszke lehet a kutatóira. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia tanszéke 2005 óta őrzi a vezető szerepét, amely az olasz szerzők szerint „mindig is a fő közreműködő volt a kutya kognitív és viselkedéstudomány fejlődésében”. Míg a „hőskorban” az ELTE-t a University of Toronto követte, 2018-ra a University of Vienna foglalta el a második helyet, jelentős részben a Budapesten 2005-ben PhD-fokozatot szerzett Virányi Zsófia Bécsbe költözésének köszönhetően.

Ritka, hogy egy magyar kutatócsoport évtizedeken át őrzi vezető szerepét nemzetközi porondon. A tudományos világ nem is maradt adós az elismeréssel: 2020-ban a csoport vezetőjét, Miklósi Ádámot az Academy of Europe tagjai közé választották, helyet kapott a legsikeresebb kutatók listáján, Kubinyi Enikő után pedig Andics Attila Lendület-csoportvezető is elnyerte öt évre az Európai Kutatási Tanács (ERC) rangos pályázati támogatását.

Mi lehet a magyar etológusok titka? A jelentős tudományos áttörésekhez szükséges egy stabil, nagy hagyományokkal bíró kutatócsoport szellemi tudásbázisa. De ahhoz, hogy egy kutatói közösség évtizedeken keresztül stabilan az élvonalban maradhasson, nem csak a szakmai, hanem az emberi kvalitások is fontosak, valamint a kutatott témák stabilitásának és folytonos megújulásának optimális aránya. Az ELTE Etológia tanszékén úgy tűnik, e feltételek szerencsés együttállása figyelhető meg. A vizsgált jelenségek egy része – például a kutya-ember interakciók, kommunikáció, kötődés – megbízhatóan átível akár évtizedeket is, de rendszeresen felbukkannak úttörő témák vagy vizsgálati módszerek is, mint amilyen a kutya-agyműködés vizsgálata, robotetológia, önreprezentáció, automatizált viselkedésfelismerés és szótanuló kutyagéniuszok kutatása.