Hova tűnik a műanyag a tengerekből?

Egy nemzetközi kutatócsoport a szaúdi partvidék Avicennia marina fajba tartozó mangrove erdőit, illetve az Arab-öböl, s a Vörös-tenger partjai közelében kiemelt üledékfuratokat vizsgálta meg. A kutatásról az egyik résztvevő, az Edith Cowan Egyetem számolt be, az elkészült tanulmányt pedig a Science Advances tudományos folyóiratban közölték.

A világ műanyag-felhasználása az 1950-es években ugrott meg, a termelésben azóta évi 8,4 százalékos emelkedést mérünk. A rossz visszagyűjtési hatékonyság miatt e rengeteg műanyag igen nagy része az óceánokban köt ki, azonban különösen nehéz ott a nyomára bukkanni, a várt mennyiség meglepően kis része, mintegy egy százaléka látható csak a felszínen. Hiába találunk műanyagot már minden tengeri élőlény szervezetében, és hiába érkeznek az elrettentő hírek a távoli szigeteken partra mosódó hatalmas mennyiségű műanyagról, ez még mindig csak a töredéke annak, amit az elmúlt évtizedek alatt az óceánok elnyeltek. Azonban a kutatók által elemzett üledékfuratok jól tükrözik a globális mennyiségi változásokat, vagyis a 20. század közepétől kezdődő exponenciális növekedést. Ezt az 1950-es időpontot akár az antropocén kezdetének is tekinthetjük, hisz globálisan megmutatkozik az üledékrétegekben.

A mangrove erdőkről nem túl rég derült ki, hogy a szénmegkötés terén igen kiválóak, épp ezért a kék szén néven emlegetik mostanában őket. A kutatócsoport vizsgálata alapján emellett a mikroműanyagok eltemetéséről is igen hatékonyan gondoskodik ez a környezet.

A mangrove növényi szerkezetei (a törzsek, sarjak, léggyökerek) a hullámzást lefékezik, megtörik, ezzel elősegítik azt, hogy a vízben lebegő szemcsék, beleértve a szennyező anyagokat is, kiülepedjenek. Ennek az elméletnek a bizonyítására nem kellett mást tenni, mint összehasonlítani a csupasz, illetve a mangrove erdőkkel határolt tengerpartok üledékmintáit.

A Vörös-tengernél 132 négyzetkilométer, az Arab-öbölnél 165 négyzetkilométer területet foglalnak el a mangrove-erdők, amelyek gyakran csak kis csoportokban élő, alacsony termetű fákból állnak a magas sótartalom és kevés tápanyag miatt.
A Vörös-tengeren összesen 9, az Arab-öbölben pedig 5 üledékfuratot vizsgáltak át a kutatók, amelyeket még 2015-16-ban gyűjtöttek be. A furatokat 1 centis rétegenként datálták, ebből az is kiderült, hogy a legrégebbi a kinyert üledékek közül még az 1800-as évek közepén rakódott le. A műanyagokra nézve a vizsgálatokat azokban a mintákban végezték el, amelyek a műanyag feltalálását követően rakódtak le, illetve két mintát korábbi időszakból is, ellenőrzésként. A kinyert műanyagokat megmérték és lefotózták, valamint meghatározták az összetételüket is.

„A kutatásunk rámutat, hogy hova lesz a hiányzó műanyag az óceánokból” – mondta Carlos Duarte, a kutatást vezető szaúdi Abdullah Király Egyetem tengerkutató professzora. „Kiderült, hogy a mangrove igen hatékonyan és igen nagy mennyiségben segíti elő a műanyagdarabkák üledékbe temetődését.” Az így eltemetődött műanyag már nem tehet kárt az élővilágban.

„A mangrove erdőkben lévő műanyag mennyisége pontosan ugyanolyan arányban növekedett, ahogyan a világ műanyagtermelése is az 1950-es évektől. Ez pedig arra utal, hogy a mangrove kulcsszerepet játszik a műanyag óceánokból való kivonásában” – mondta Dr. Cecilia Martin, a kutatás vezetője. A tudományos közösség ezt régóta sejtette, azonban csupán most született kézzel fogható bizonyíték rá: a kutatás eredményei szerint az üledékben a műanyag mennyisége 8,5  ± 1,2 százalékkal nőtt évente, vagyis a műanyagtermelés növekedésével egyező ütemben.

Csak a két vizsgált szaúdi tengerparti terület kis (összesen 60 négyzetkilométernyi) mangrove erdőiben, az üledék felső 20 centis rétegében, amely az 1930-as évektől kezdődően rakódott le, összesen kb. 160 tonna mikroműanyag került ki a tengerek körforgásából.
E tulajdonsága miatt a parti mangrove erdőségek helyreállítása, újratelepítése nemcsak partvédelmi okokból, hanem a szennyező műanyagok kivonása miatt is különösen fontos cél.