József, Bánk2024. március 19., kedd
Tudomány

Az egyik legfontosabb idegtudományi díj 2020-as kitüntetettje: Buzsáki György

2020.12.04.NG
National Geographic Magyarország

Buzsáki György agykutatót, a New York-i Egyetem Biggs-professzorát, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagját tüntették ki 2020-ban az amerikai Idegtudományi Társaság legrangosabb, a kiemelkedő kutatói életpályát elismerő Ralph W. Gerard-díjával. A tudóssal készült interjút az mta.hu weboldala tette közzé.

Buzsáki György Agy-díjas idegtudós.
Forrás: MTI/ Révész Tamás

 

Amikor bejelentkezett videóinterjúra, maszkban ült egyetemi irodájában. Hogyan látja a jelenlegi járványügyi helyzetet?

Ha az ember a történelmet nézi, akkor látja, hogy ezek a világjárványok olyan megoldhatatlan biológiai problémák, amelyekre teljes mértékben nem lehetünk felkészülve. Ettől függetlenül, amennyire csak lehet, törekednünk kell arra, hogy felkészülten várjuk a következőt, és legfőképpen oda kell figyelni a szakemberekre. Az Egyesült Államokban a szakemberek pontosan megmondták, mi történik, a politikusok viszont nem hittek nekik. Az elnök folyton azt hangoztatta, hogy nem kell komolyan venni a járványt, hamar el fog múlni. Itt, Amerikában abban bíztunk egészen őszig, hogy Európában mindent jól csináltak, és így a legtöbb országban nem is alakult ki olyan súlyos helyzet. Nagyon bizonytalan a helyzet. Nem is tudunk megjelölni egyetlen okot, ami a problémát okozza, hiszen olyan országokban is kiugróan gyors a vírus terjedése, amelyekről az ember azt hitte, hogy ott minden rendben van.

A kutatást mennyire hátráltatja a helyzet?

Rendkívüli módon, nálunk a tavaszi lezárások idején csak néhány ember jöhetett be a laboratóriumba, a kritikus kísérletek folytatása érdekében. Ezeket már korábban elkezdtük, nagyon sok pénzbe kerültek, illetve fenn kellett tartanunk az állatállományt. A kutatócsoportomból minden ötödik ember jöhetett be az intézetbe. Ezután, a részleges nyitás első fázisában már visszajöhettek azok (a csapatom harmada), akik gyalog vagy biciklivel be tudtak járni az egyetemre, és nem kellett a tömegközlekedést használniuk. Jelenleg az emberek több mint a fele bejárhat az egyetemre. Ez azt jelenti, hogy azok, akik kísérleti munkát végeznek, két műszakban dolgoznak, de a délelőttös és a délutános műszak nem találkozhat egymással. Minden egyéb munka, ami otthonról számítógéppel megoldható, távolról folyik. Így férünk hozzá a szuperszámítógéphez is. A jelenleg futó projektek már rendben mennek. Az új ötletek kiagyalása nehezebb, ehhez nagyon jó lenne, ha személyesen is össze tudnánk gyűlni.

Buzsáki György 1949-ben született Kaposváron. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen végzett orvosként, majd ugyanitt lett az idegtudomány kandidátusa Grastyán Endre témavezetése mellett. Az 1980-as évek elejétől egyre többet kutatott külföldön, 1986-tól a San Diegó-i Kaliforniai Egyetemen volt társprofesszor, majd 20 évig a New York-i Rutgers Egyetemen kutatott, illetve a professzorok tanácsának is tagja volt. Jelenleg a New York-i Egyetem orvosi karán kiemelt Biggs-professzor az idegtudományi, élettani és neurológiai intézetekben. 2011-ben Freund Tamással és Somogyi Péterrel együtt elnyerte az Agy díjat, tudományterülete legtöbbet idézett kutatóinak 1 százalékába tartozik. Fő kutatási területei: az agyi oszcillációk, az „idegi szintaxis”, a memóriakonszolidáció, az alvás és az ezekhez kötődő kórképek.

Az önről elérhető életrajzokban eddig az Agy díj (Brain Prize) volt a legrangosabb kitüntetéseként feltüntetve. Ezentúl a Gerard-díj lesz az? Melyik a kedvesebb az ön számára?

Ha rajtam múlna, én minden díjat eltörölnék, nem hiszem, hogy sok értelmük van. Én a legnagyobb „díjat” tavaly kaptam, amikor Chicagóban az Idegtudományi Társaság 50. konferenciáján hétezren hallgatták meg az előadásomat, ami rekordnak számít. Ez számomra maga volt a közönségdíj, amit nem lehet felülmúlni.

A Gerard-díjat az életművéért kapta…

Hát igen, ez elég szomorú, nem? Akkor adnak ilyesmit, amikor úgy gondolják, hogy egy pálya a végéhez ért.

Nem, ez biztosan eszébe sem jutott senkinek. Mégis, ha kívülállóként tekintene vissza a pályájára, melyik felfedezését tartaná a legtöbbre?

Ezt mástól kell megkérdezni, a felfedezők sosem tudják megítélni a saját felfedezésük valós értékét. Kepler bolygómozgási törvényeit valójában Newton nevezte törvényeknek (vagyis vezette le Kepler munkásságából), Kepler maga nem is tudta, hogy neki vannak törvényei. Vagy hogy a mi szakmánkból mondjak egy példát, amikor azt mondták Sir John Ecclesnek (akit én személyesen ismertem), hogy micsoda csodálatos felfedezés volt annak bizonyítása, hogy az ingerületátvitel valóban kémiai közvetítőkkel történik (Eccles a szinaptikus folyamatok felfedezéséért kapott 1963-ban orvosi Nobel-díjat), akkor ő erre azt mondta, hogy ez csak egy apró lépés volt az életében. Pedig mindenki erre emlékszik. Ha a saját eredményeim közül kellene mondanom valamit, akkor a legtöbben azzal jönnek, hogy „a Buzsáki Gyuri az agyi ritmusokért felelős”. Mások azt mondanák, hogy az idegi szintaxisok kutatása fűződik a nevemhez.

Ezek mellett még a memóriaműködést szokták említeni.

E vélemények a Gerard-díj kapcsán is előkerültek, ha elárulhatok egy kulisszatitkot. Az első fundamentális megfigyelésünk az előrecsatolt (feed-forward) gátlás felfedezése, amikor a preszinaptikus sejt serkent egy gátló interneuront, amely gátolja a következő idegsejtet. Ez ma már annyira alapvető jelenség, hogy meg sem említenek engem miatta, hiszen mindenki magától értetődőnek veszi az egészet. Én mégis ezt tartom a legnagyobb felfedezésemnek, amit még fiatalkoromban, az 1980-as évek elején értem el. Én rádióamatőr voltam, ezért számomra az előrecsatolt gátlás gyakorlatilag mérnöki alapelvnek tűnt. Nyilvánvaló, hogy az agyban meg kell gátolni azt, hogy a serkentés elszabaduljon, ezért a serkentés és a gátlás mindig kéz a kézben jár egymással.

Miért volt ez akkoriban paradigmaváltást hozó felfedezés?

Akkoriban összesen három interneuron aktivitását figyeltem meg közvetlenül, kettőt közülük izolált agyszeletekben, de ezek viselkedéséről leginkább spekulációk álltak a rendelkezésünkre. Aztán 1979-ben, amikor San Antonióban voltam posztdok kutató (és a feleségem nélkül karácsonyoztam, mert őt nem engedték ki Magyarországról), szenteste egyetlen éjszaka alatt találtam három újabb interneuront. Ahogy egyre több új ilyen idegsejtet találtam, észrevettem, hogy ezek a sejtek sokkal hamarabb „megszólalnak”, mint ahogy a piramissejteknek lehetőségük lenne tüzelni (a piramissejtek a nagyagykéreg jellegzetes idegsejtjei). Ez maga volt az előrecsatolt gátlás, ami a Nature-nek nem kellett, de a Brain Research folyóiratban megjelent. De hogy jön ez a Gerard-díj odaítéléséhez? Nos, ugyanebben az időben egy másik agykutató, Roger Nicoll indirekt módon, a részt vevő interneuronok felfedezése nélkül ugyancsak rájött az előrecsatolt gátlás jelentőségére, és egy évvel később ő is publikálta az eredményt. Nicoll azóta is mondogatta nekem, hogy nem hagyta nyugodni a kérdés, hogy a felfedezés végül is az övé volt, vagy az enyém. Most ő is benne volt a Gerard-díjat odaítélő bizottságban, és ezzel, mondhatjuk, elismerte az én elsőbbségemet (és az indoklásban is megemlíti ezt a felfedezést).

Említette, hogy rádióamatőr volt fiatal korában, és mérnöknek készült. Miért lett végül mégis orvos?

Nagyon egyszerű oka van ennek, a szüleim nem tudták volna fizetni a budapesti mérnöki tanulmányaimat. Bár annak idején ingyenes volt az oktatás, ez mégsem volt teljesen igaz, hiszen valahol lakni kellett, valamit enni kellett az embernek. Így az orvosi mellett döntöttem, amit Pécsen is lehetett tanulni, és a gimnázium utolsó évében kezdtem komolyabban biológiát tanulni, mert abból is volt felvételi. Aztán másodévesen bekerültem Grastyán Endre intézetébe, ahol gyakorlatilag ugyanazt csinálhattam, amit most: az idegi információtovábbítással, a neuronális ingerületvezetési körök szerveződésével kapcsolatos kérdéseket kutathattam. Eközben pedig használhattam a műszaki előképzettségemet is, hiszen addigra már jól ismertem az oszcilloszkópot és sok más kutatási berendezést is. Grastyán mellett mindig rendkívül kiváló emberek dolgoztak, nemcsak biológusok, hanem mérnökök és matematikusok is. Rájöttem, hogy az orvosit el kell végezni, de mellette tudományt is lehet csinálni.

Már az 1970-es évek végén Nyugaton kutathatott. Ez akkoriban mennyire volt általános lehetőség?

Abszolút nem volt mindennapos. A külföldre jutás legbiztosabb módja akkoriban az volt, ha az ember az NB1-ben focizott, vagy úszóbajnok volt. Nos, én úsztam, de abból nem jött össze semmi. Igazából, a Nyugatra való kijutás esélye volt az egyik fontos motiváció, amiért is az Élettani Intézetet választottam. A pécsi Élettani Intézetben sokaknak megadatott ez. Az egyetem két meghatározó vezetője Ernst Jenő és Lissák Kálmán voltak. A háború előtt és után felváltva védték egymást a támadásoktól. A második világháború végén ők ketten mentek ki a Vörös Hadsereg parancsnokaihoz, és szimbolikusan átadták Pécs kulcsait, így sikerült elkerülni a pusztító ostromot. Ezután védett emberekké váltak, olyasmit is megtehettek, amit más nem. Például publikálhattak külföldön, és megengedték, hogy az embereik is kimehessenek Nyugatra tanulmányutakra. Ezért is mentem tehát az intézetbe, ahonnan 1979-ben kimehettem Texasba, majd Kanadába, később a feleségem is csatlakozott hozzám. Igazából, én már vissza sem akartam volna menni Magyarországra, de a feleségem akkor még nem fejezte be az orvosi egyetemet, Amerikában viszont elölről kellett volna kezdenie az egészet. Így hazamentünk mindketten néhány évre, mielőtt végleg az Egyesült Államokban telepedtünk volna le. Utólag ez is jó döntés volt, Pécsen több fontos eredményt is elértünk.

A pályája elején sokat foglalkozott a hippokampusszal. Ezt a témát kiosztották Önnek, vagy a saját választása volt?

A hippokampuszt Grastyántól örököltem, hiszen ő volt a théta-oszcilláció (az idegsejtek jellegzetes ritmusú szinkronizált aktivitása) atyja. Nem ő fedezte fel, de ő volt az első ember, akinek sikerült szabadon mozgó állatból ilyen aktivitást elvezetnie – ezt az eredményét a mai napig idézik. Így én beleszerettem a hippokampuszba. Grastyán pályáján ezek az idők jelentették a csúcspontot. Az intézet más munkatársai szándékosan igyekeztek eltávolodni a hippokampusztól, hogy megkülönböztessék magukat Grastyántól, de nekem ez nem volt teher, így ezzel kezdtem foglalkozni. Amikor eljutottam Kanadába, éppen Grastyán „ellenfeléhez” kerültem, aki gyökeresen más véleményen volt a hippokampuszról. Grastyán úgy gondolta, hogy ez az agyi régió a motivációkért és az emóciókért felelős, és nem hitt abban, hogy a memóriához is lehet köze. Szerinte a hippokampális théta-oszcillációk a külvilágból érkező ingerek vagy a figyelmi állapot hatására alakulnak ki. A kanadai főnököm viszont azt gondolta, hogy a hippokampusz fő feladata az akaratlagos mozgás indításában van. Ez a szöges ellentét alkalmat adott arra, hogy az alapvető életjelenségek, például az akaratlagos mozgás hátterében meghúzódó folyamatokról kezdjek gondolkodni.

Pályája kezdetén mire számított, mennyire fogjuk érteni az agyműködést 2020-ban? Csalódott az eddig elért eredmények miatt?

Nem vagyok csalódott, hiszen reálisan gondolkodó ember vagyok, de valóban azt hittem, hogy sokkal többet fogunk mára elérni. Nem is a kitűzött célok megvalósítása nem sikerült, hanem azok az időtávok nem valósultak meg, amelyeket e célokhoz kapcsoltak. Az új koncepciók nagyon lassan épülnek be, a technikai fejlődés a gyorsabb. Azoknak az állításoknak, miszerint öt év múlva minden gerincvelősérült sétálni fog az idegi protéziseknek hála, semmi értelmük, mert szükségszerűen leegyszerűsítők. A tudomány fejlődése általában lassú, amelyet időnként előre nem látható ugrások gyorsíthatnak fel. Ezek új technológiákhoz, új ötletekhez kapcsolódnak, és sohasem lehet őket megjósolni. Mégis azt hittem, hogy a pszichiátriai betegségek megértésében óriási előrelépések lesznek, ehelyett inkább kisebbek vannak. Amikor új ember érkezik a laborba, mindig olyan tervekkel áll elő, ami harminc ember húszévi munkáját igényli. Én ilyenkor azt kérem tőle, hogy először tanulja meg, hogyan kell megfelelő elvezetést készíteni az agyból. Miután ezt egy fél év alatt kitanulja, rájön, hogy melyek azok a korlátok és lehetőségek, amelyek meghatározzák a tudományos fejlődést.

Az agyi ritmusok vizsgálatához annak idején adottnak tűntek a feltételek?

Amikor én a pályámat kezdtem, nekem azt mondta Grastyán György, hogy az agyi ritmusok fontosak az agyműködésben. Én pedig ezt elfogadtam, hiszen nem kérdőjelezhettem meg az autoritást. Az évek során az agyi oszcillációk nekem biztonságos alapot adtak, hiszen kiderítettük, hogy ezek egy gyönyörű, matematikailag leírható rendszert képeznek az agyban. Sőt, e rendszer működése minden emlős idegrendszerében azonos módon történik. Még sosem találtunk kivételt arra, hogy például az alvási orsók másképp működtek volna az egérben, mint a majomban vagy más emlősben. És ha kiderül, hogy egy gyógyszer befolyásolni képes ezt a mintázatot egy egérben, mérget vehetünk rá, hogy – néhány kivételtől eltekintve – ugyanez az emberben is működni fog. Vagyis az oszcillációknak köszönhetően nem követhetem el azt a hibát, hogy rosszul meghatározott, homályos folyamatok nyomait keressem az agyban. Az oszcillációk léteznek, ameddig eljutok a kutatásukkal, addig eljutok, aztán a következő generáció folytatja majd a munkát.

Anyatejes táplálás fontossága

Anyatejes táplálás fontossága

Az anyatejes táplálásnak kiemelt szerepe lehet a gyermekkori elhízás megelőzésében. Többek között ezt mutatták ki a Debreceni Egyetem kutatói.

A tapintás segíti az önfelismerést

A tapintás segíti az önfelismerést

A kisgyerekek átlagosan másfél éves korukban értik meg, hogy a tükörképükön önmagukat látják, egy új kutatásból kiderült, ebben kulcsfontosságú a tapintás.

Jól érzi magát a mamutfenyő Nagy-Britanniában

Jól érzi magát a mamutfenyő Nagy-Britanniában

Az észak-amerikai fafajt világszerte ültetik díszfaként, a briteknél azonban, úgy tűnik, igazán otthon is érzi magát.

175 millió éves plezioszaurusz

175 millió éves plezioszaurusz

A tengeri ősgyík maradványaira Németországban bukkantak rá.

Beszéd és légzés

Beszéd és légzés

Bárki kipróbálhatja, hogy tud-e úgy beszélni, ha befelé szívja a levegőt – nem nagyon fog sikerülni.

National Geographic 2024. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

18 780 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlapNational Geographic 2023. októberi címlapNational Geographic 2023. novemberi címlapNational Geographic 2023. decemberi címlapNational Geographic 2024. januári címlapNational Geographic 2024. februári címlapNational Geographic 2024. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket