Csontvelőgyulladása és vérparazitái voltak az óriás dinoszaurusznak

Egy 85,5 millió éve a mai Brazília területén élt óriás szauropoda súlyos betegségtől szenvedett, egy újonnan közzé tett kutatás szerint.

Most először sikerült egy dinoszaurusz esetében súlyos csontvelőgyulladás betegségét, valamint egy vérben élő parazita mikroorganizmus jelenlétét bizonyítania egy brazil kutatócsoportnak. A beteg állatot a brazil Adamantina Formáció kőzetrétegében találták meg. A titanoszaurusz, amelynek csonthártyáján a heveny csontvelőgyulladás okozta egyértelmű elváltozásokat felfedezték a kutatók, illetve a csont üregeiben a megkövült parazitákat is sikerült azonosítani, 85,5 millió éve élt, és idős korában érte a halál. A betegséget vagy a paraziták maguk okozták, vagy esetleg elősegítették annak kialakulását, terjedését, s ez lehet az élősködők okozta csontfertőzés legkorábbi (ismert) esete, így új információkkal járul hozzá a paraziták okozta betegségek történetéhez.
A brazil kutatók a Cretaceous Research szakfolyóiratban tették közzé a tanulmányukat.
Bár belső élősködők nyomait felfedezték már pl. megkövült ürülékben, illetve a terjedésükért felelős gerinctelenekre is rábukkantak borostyánban, a megbetegedés helyén fennmaradt parazitát most sikerült először azonosítani. Összesen 64 darab, 100-640 mikrométer hosszúságú, orsó alakú, jól azonosítható parazita maradt fenn a csontban. Ezeknek a formáknak nemcsak az alakjuk volt felismerhető, de a kémiai összetételük is eltért a környezetétől.
Egyelőre nem sikerült besorolni a parazitákat, azonban a méretük alapján jóval nagyobbak az ismert egysejtű élősködőknél (bár az alakjuk miatt a tripanoszómákra hasonlítanak), esetleg amőbák jöhetnek szóba a kutatók szerint. A pontos azonosításhoz azonban további vizsgálatok szükségesek. Az, hogy ilyen jól felismerhető formában fennmaradtak, annak köszönhető, hogy valószínűleg a kövületképződés legkorábbi szakaszában maga a csontszövet adta azokat az ionokat, amelyek az ásványtani átalakuláshoz szükségesek voltak.
A csontszövet mikroszkópos, CT-s, elektronmikroszkópos vizsgálata alapján a kutatók fel tudták becsülni, milyen stádiumban volt az óriás dinoszaurusz betegsége. A csontfelszínen számtalan helyen látható elváltozások alapján feltételezhető, hogy a gyulladt gócoknál fekély keletkezett, és a szabad levegővel érintkezett a gyulladt csont felülete, mivel azon baktériumok kolóniáinak jeleit is felfedezték.
Ez volt az első alkalom, hogy egy csontvelőgyulladás ősi esete kapcsán a betegség lefolyásáról is képet alkothattak a kutatók.