Csontvelőgyulladása és vérparazitái voltak az óriás dinoszaurusznak

Most először sikerült egy dinoszaurusz esetében súlyos csontvelőgyulladás betegségét, valamint egy vérben élő parazita mikroorganizmus jelenlétét bizonyítania egy brazil kutatócsoportnak. A beteg állatot a brazil Adamantina Formáció kőzetrétegében találták meg. A titanoszaurusz, amelynek csonthártyáján a heveny csontvelőgyulladás okozta egyértelmű elváltozásokat felfedezték a kutatók, illetve a csont üregeiben a megkövült parazitákat is sikerült azonosítani, 85,5 millió éve élt, és idős korában érte a halál. A betegséget vagy a paraziták maguk okozták, vagy esetleg elősegítették annak kialakulását, terjedését, s ez lehet az élősködők okozta csontfertőzés legkorábbi (ismert) esete, így új információkkal járul hozzá a paraziták okozta betegségek történetéhez.
A brazil kutatók a Cretaceous Research szakfolyóiratban tették közzé a tanulmányukat.

Bár belső élősködők nyomait felfedezték már pl. megkövült ürülékben, illetve a terjedésükért felelős gerinctelenekre is rábukkantak borostyánban, a megbetegedés helyén fennmaradt parazitát most sikerült először azonosítani. Összesen 64 darab, 100-640 mikrométer hosszúságú, orsó alakú, jól azonosítható parazita maradt fenn a csontban. Ezeknek a formáknak nemcsak az alakjuk volt felismerhető, de a kémiai összetételük is eltért a környezetétől.
Egyelőre nem sikerült besorolni a parazitákat, azonban a méretük alapján jóval nagyobbak az ismert egysejtű élősködőknél (bár az alakjuk miatt a tripanoszómákra hasonlítanak), esetleg amőbák jöhetnek szóba a kutatók szerint. A pontos azonosításhoz azonban további vizsgálatok szükségesek. Az, hogy ilyen jól felismerhető formában fennmaradtak, annak köszönhető, hogy valószínűleg a kövületképződés legkorábbi szakaszában maga a csontszövet adta azokat az ionokat, amelyek az ásványtani átalakuláshoz szükségesek voltak.

A csontszövet mikroszkópos, CT-s, elektronmikroszkópos vizsgálata alapján a kutatók fel tudták becsülni, milyen stádiumban volt az óriás dinoszaurusz betegsége. A csontfelszínen számtalan helyen látható elváltozások alapján feltételezhető, hogy a gyulladt gócoknál fekély keletkezett, és a szabad levegővel érintkezett a gyulladt csont felülete, mivel azon baktériumok kolóniáinak jeleit is felfedezték.

Ez volt az első alkalom, hogy egy csontvelőgyulladás ősi esete kapcsán a betegség lefolyásáról is képet alkothattak a kutatók.