Európa régi légkörzési mintázatait vizsgálták

Egy nagy nemzetközi kutatócsoport, amelyet az Aberdeeni Egyetem szakembere, Brice Rea professzor vezetett, nemrégiben a régi gleccserek lerakódásainak vizsgálata révén szerzett új, minden eddiginél pontosabb információkat arról, milyen volt kontinensünk légkörzése és időjárása 12 ezer éve.

A kutatók 120 gleccsert tanulmányoztak, a marokkói Atlasz-hegységtől a Balkánon és Írországon át Norvégiáig azzal a céllal, hogy kiderítsék, merrefelé vitt egykoron a futóáramlat útvonala. A futóáramlat (jet stream) a troposzféra felső határán mozgó, folyamhoz hasonlítható, sok ezer kilométer hosszú légszalag, amelyben igen nagyok a szélsebességek, és az útvonala meghatározza, hogy a felszín közelében milyen időjárási helyzetek uralkodnak. Az elhelyezkedése arról árulkodik, hogy Európa esetében a kontinens mely részén hidegebb vagy melegebb, nedvesebb vagy épp szárazabb az idő.

A kutatók a gleccserek hagyta oldal és végmorénák (a gleccser jegében magával cipelt kövek lerakata) felmérése és vizsgálata alapján modellezték, hogy az adott gleccser mikor mekkora volt, és ebből kiszámították, hogy a térségében mennyi hó hullott, ami a gleccsert táplálta.

Az eredmények szerint Északnyugat-Európa és a Mediterráneum a mainál sokkal csapadékosabb volt – ez szemben áll a korábbi elképzelésekkel. A feltárt időjárási mintázatokból a futóáramlat útvonalának átalakulására tudtak következtetni a kutatók, s arra, hogy ennek következtében miként változott egy-egy térség klímája. Az eredményeket a kutatók a Science Advances folyóiratban tették közzé.

Rea professzor elmondta: „A klímamodellek jelenleg nem egyértelműen jelzik, miként viselkedik majd a futóáramlat, a mérési adatok pedig nem sokkal több, mint 100 évre nyúlnak vissza csak. Most azonban ezt kiegészítettük az utolsó eljegesedés végének helyzetéről szerzett adatokkal, már tudjuk, merre járt akkor a futóáramlat, és milyen hatással volt az évszakos időjárási mintázatokra.”

Habár hőmérsékleti modellek vannak e kor adataival, ám ezekből se derült ki az, hogy pl. milyen irányból érkeztek egy régióba a légtömegek. Most viszont mindezekkel az adatokkal kiegészülten tudják a kutatók a klímamodelleket használni majd, és azt is ki tudják számítani, hogy a jövő változásai miként hatnak majd a futóáramlatra.

Dr. Matteo Spagnolo, a kutatásban részt vett másik aberdeeni tudós hozzá tette, hogy az általuk használt módszer hasonló az őslénykutatókéhoz, csak itt nem csontokkal, hanem a tájképben megőrzött múltbéli események nyomaival dolgoznak. A tájképi emlékezet, ahogy a kutató nevezte, elárulja, merre és mekkora gleccserek jártak 12 ezer éve, s eddig e módszert átfogóan sose használták, csak egy-egy egyedi gleccsert mértek fel. Most viszont az összeset egyben vizsgálták meg, s ebből az egész kontinensre jellemző adatokat tudtak kinyerni.
Mivel a futóáramlat a jelenkori klímaváltozással is megváltozik, a régmúlt adatai segítségével a jövőt tudjuk minden korábbinál pontosabban modellezni majd.