A dinoszauruszok kihalása kedvezett az erdőknek

A dinók kihalása 66 millió évvel ezelőtt kisbolygók becsapódásának következménye volt, ám a kihalást eredményező események pontos menetéről még zajlanak a viták. Annyi azonban bizonyos, hogy klímaváltozás is bekövetkezett ekkor. Ahhoz, hogy a kihalás és a klímaváltozás ökoszisztémára gyakorolt hatását megértsék, a McGill Egyetem kutatóiból álló csoport a korabeli növényzet, Saskatchewan tartomány déli részének folyóüledékéből előkerült maradványait elemezte. Azt mérték fel, hogy a flóra szárazföldi és vízi elemeit jellemző, úgynevezett n-alkánok milyen formája volt gyakori, valamint megvizsgálták a szén és a hidrogén izotópjainak arányát is. Ezek az adatok segítettek következtetni az üledékben lévő szerves anyagok eredetére, illetve arra, hogy milyen csapadékviszonyok uralkodtak.

A vizsgálatok eredményei alapján, amelyeket a Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology szakfolyóiratban tettek közzé nemrégiben, jól kimutathatóak voltak a növénytakaró átalakulásának jelei. A helyi flóra fokozatosan egyre kevesebb vízi növényt tartalmazott, ám egyúttal nőtt a szárazföldi növények, köztük a fák, pl. a nyír és a szil aránya, ezt a hosszabb láncú n-alkánok gyarapodása jelezte. A kutatók úgy vélik, hogy ez az átalakulás annak is köszönhető, hogy eltűntek az ökoszisztémából a nagy növényevő dinoszauruszok. Egyúttal azt is kiderítették, hogy a kihalási esemény kapcsán a csapadékviszonyok átalakulása geológiai értelemben csak egészen rövid ideig, kevesebb mint 10 ezer évig tartott, s egyáltalán nem volt jelentős.

„Ez fontos lehet, ha a klímaváltozás jövőbeli hatásaira gondolunk, mivel igen sok kutató úgy véli, a csapadékviszonyok nagy mértékben változnak majd, s ez az emberiségre és az ökoszisztémákra is jelentős hatással lesz” – mondta Peter Douglas, a McGill Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője. „Más földtörténeti korokban volt klímaátalakulások során rendre látjuk ezeket a következményeket, azonban a legutolsó nagy kihalás során ilyesmit nem találtunk, ez pedig igazán különös.”

A kutató hozzátette, hogy a szakemberek többet tudnak a kréta végén az óceánokban lezajlott változásokról, mint a szárazföldiekről. „Azzal, ha a szárazföldi környezeti változások részleteiről is ismereteket szerzünk, ezek révén leszűkíthetjük a dinoszauruszoknak véget vető lehetséges események sorát is.”

Annak ellenére, hogy a csapadékviszonyok csak rövid időre változtak meg, a kihalási eseményt követő, növényzetet jellemző átalakulás hosszú távú változást hozott.