Einstein-gyűrű a Hubble felvételén

A gravitációs lencsehatás egy olyan jelenség, amelyet Einstein általános relativitáselmélete előrejelzett: ha a Földről nézve egy nagy tömegű égitest mögött egy másik objektum rejtőzik, akkor a takaró égitest nagy tömege miatt elgörbülő téridő hatására láthatóvá válik a mögöttes objektum, fénye „megkerüli” az útban lévő objektumét. E helyzet geometriájában lévő kisebb eltérések eredményeként más-más látvány születik, egyik legszebb és legizgalmasabb formája az ún. Einstein-gyűrű, amikor a takarásban lévő objektum fénye körbeöleli a lencsehatást létrehozó objektumot. Ehhez az kell, hogy az észlelő, a lencse és a háttérben lévő objektum pontosan egy vonalba essenek, ilyen példát mutat be a Hubble képe.

A lencsehatás arra is alkalmas, hogy a segítségével túl halvány, egyébként nem látható égitesteket is megpillantsunk. Az első példát az Einstein-gyűrűre 1998-ban szintén a Hubble örökítette meg, azóta több száz esetben találtunk már rá így létrejött objektumokra.

A GAL-CLUS-022058s nevű, most bemutatott objektum az egyik legnagyobb és legteljesebb Einstein-gyűrű, amelyet ismerünk, a déli félteke Kemence (Fornax) nevű csillagképében található. A hatást ezúttal egy galaxishalmaz váltja ki, ennek egyik objektuma, egy elliptikus galaxis az, amely a lencsehatás jó részéért felelős, és a gyűrű közepén látható. Mivel azonban a galaxishalmazban más nagy tömegű objektumok is vannak, ezért a gyűrű kissé torzult, ám ahhoz így is tökéletes, hogy az egyébként túl halvány mögöttes galaxist láthassuk a segítségével.