Különös halgyík-kövületet fedeztek fel Angliában

Egy amatőr kövületvadász talált rá Dorset partjai közelében az eddig ismeretlen típusú, egykor élt halgyík maradványaira, a fosszíliák elemzéséről pedig a Portsmouth-i Egyetem számolt be. Az állat tudományos neve Thalassodraco etchesi, vagyis Etches tengeri sárkánya lett, a kövületet Steve Etches gyűjtötte be, és ma az általa alapított múzeumban számtalan, eddig nem tanulmányozott kövület várja a tudományos feldolgozást. Az amatőr kutató évtizedeket töltött a lakóhelye közlében lévő, jura időszaki halgyíkok maradványaiban gazdag kőzetrétegek feltárásával, s az itt talált leletek (köztük számtalan, tudományos szempontból kiemelkedő jelentőségű) kaptak helyet a gyűjteményében. A 2 méter hosszú halgyík fejjel előre eltemetve a helyi mészkőrétegben várta a felfedezését. Ezeket az állatokat a nagy fogaik és nagy szemeik miatt nevezik tengeri sárkánynak, s Etches úgy vélte, ennek a példánynak egészen furák a fogai, ezért megkereste a Portsmouth-i Egyetem szakembereit.

Meghan Jacobs, aki éveket töltött halgyíkok vizsgálatával, rájött, hogy egy 150 millió éve élt új nem és új faj egyedét találta meg Etches. Ez az ötödik késő jura halgyík, amelyet brit földön találtak, és messze a legkisebb termetű mind közül. Az állat maradványainak vizsgálatáról a PLOS One folyóiratban számoltak be a kutatók.

Az izgalmas leletre az UNESCO világörökségi helyszín jura időszaki partvidéken, Kimmeridge-öböl közelében bukkant rá Etches, abban a mészkőrétegben, amelyet fehérkő-rétegnek neveznek. Amikor a halgyík elpusztult, a tengerfenék igen puha, finomszemcsés iszap lehetett, így az állat ebbe fejjel előre bele tudott süllyedni, elülső felét betemette az iszap, a farki végét viszont, ami kilógott az üledékből, a dögevők megették.

„A késő jurából származó halgyíkok Nagy Britanniában rendkívül ritkák, ezért más helyszíneken talált, e korból származó maradványokkal hasonlítottuk össze, s kiderült, hogy mindtől különbözik. Nagyon izgalmas volt!” – mondta Jacobs.

A halgyík fosszíliája és csontozatának rajza.

Forrás: PLOS One

A puha, finomszemcsés iszap azt is jelentette, hogy a maradványok kiváló állapotban konzerválódtak, még bizonyos lágyrészei is megmaradtak, ez pedig még érdekesebbé teszi a kövületet. „Steve páratlan gyűjteményében rengeteg új és izgalmas állat van, s ezek közül egy halgyíkot leírni privilégium volt” -tette hozzá Jacobs.

A halgyíkok nagy szeme a víz alatti látáshoz specializálódott, a kúp alakú fogaik pedig a sikamlós testű halak megragadásához. A Thalassodraco etchesi bordái öblös mellkast fogtak körbe, apró elülső végtagjai, és sok száz apró, ám tűhegyes foga volt.

A fogazat egy része, alul a fekete téglalap 10 milliméteres.

Forrás: PLOS One

David Matill professzor, az egyetem gerinces őslénytani gyűjteményének vezetője hozzátette, hogy Steve Etchesről ugyan legtöbbször amatőr kövületgyűjtőként beszélnek, azonban olyan professzionális szinten műveli szenvedélyét, hogy ezért MBE kitüntetést (Member of the Order of the British Empire, a királynő által valamely kimagasló tettért adott érdemrend) is kapott. „Ha nem lennének a Steve-hez hasonló gyűjtők, mi szakemberek igen kevés fosszíliát tanulmányozhatnánk.” Most, hogy a halgyík nevet kapott, azt is meg fogják vizsgálni a kutatók, hogy milyen lehetett az életmódja, biológiája. Az apró uszonyai és a nagy mellkasa miatt valószínűleg másképp úszott, mint a többi halgyík. A halgyíkok igen sikeresek voltak, a triászban, kb. 248 millió éve jelentek meg, és a kréta időszakban, kb. 90 millió éve haltak ki. A világ legnagyobbja egy amerikai példány, amelynek közel 5 méteres koponyája tízszer akkora, mint a most leírt angol halgyíké.

Etches, aki ugyan vízvezeték-szerelő eredetileg, de munkásságának köszönhetően tiszteletbeli doktori címe is van, hozzátette: „Nagyon örülök, hogy a tudomány számára új faj ez a halgyík, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy rólam nevezték el.”