Összeolvadás miatt haldokló galaxist figyelt meg az ALMA

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) rádióteleszkópjának antennái segítségével most azt figyelhették meg, amint egy távoli galaxisból a csillagok keletkezéséhez szükséges gázok mintegy fele kidobódik. A rendkívüli ütemű folyamat során évente kb. tízezernyi Naphoz elegendő gáz távozik, vagyis a galaxis igen gyorsan veszíti el a csillagokhoz való gázanyagát. A csillagászok szerint ezt a különös eseményt az okozta, hogy egy másik galaxissal ütközött össze a megfigyelt, ID2299 jelű galaxis.

Az ID2299 nagyon távol, 9 milliárd fényévre van tőlünk, így a megfigyelésével a Világegyetem viszonylag fiatal korába lehet bepillantani.
„Ez az első alkalom, hogy megfigyelhettünk egy tipikus, nagy tömegű csillagkeletkezést produkáló távoli galaxist, amint haldokolni kezd annak, mivel rengeteg hideg gáz távozik belőle” – magyarázta Annagrazia Puglisi, a brit Durhami Egyetem és a francia CEA-Saclay kutatóintézet szakembere, a megfigyelésekről született tanulmány vezető szerzője.

Mivel ugyanez a galaxis a gázok kibocsátása mellett rendkívül nagy mértékű (a Tejútrendszernél több százszor jelentősebb) csillagkeletkezést is mutat, így igen hamar fel fogja élni a rendelkezésre álló gázait, és néhány tízmillió éven belül teljesen leáll a csillagkeletkezése.

A kutatócsoport úgy véli, hogy mindez annak köszönhető, hogy egy másik galaxissal ütközött az ID2299, s magába olvasztotta amazt. Erre a következtetésre a kiáramló gázhoz kapcsolódó árapálycsóva vezette a kutatókat. Az árapálycsóva egy csillagokból és gázból álló, a galaxisközi térbe kidobódó nyúlvány, amely két galaxis ütközésekor alakul ki, ám általában igen halvány, nehezen észlelhető. Most azonban annak köszönhetően sikerült megfigyelni, hogy ez az épp kidobódó objektum szokatlanul fényes volt.

Eddig az volt az elképzelés, hogy azért áll le egy nagy tömegű galaxis csillagkeletkezése, mert a közepén lévő fekete lyuk aktivitásából és a csillagkeletkezésből eredő csillagszél kifújja a csillagokhoz való gázokat. Most azonban arra következtettek a szakemberek, hogy más esemény is közrejátszhat, ez pedig a galaxisok ütközése és összeolvadása.

„A kutatásunk alapján a gázkidobódást okozhatja galaxisok összeolvadása is, de az anyagkiáramlás és az árapálycsóvák is igencsak hasonlítanak egymásra” – mondta Emanuelle Daddi, a CEA-Saclay szakembere. Az is előfordulhat, hogy a már korábban észlelt, galaxisokból kiáramló anyag is hasonló árapálycsóvákat produkál, ezért érdemes lesz újra átvizsgálni a korábbi, e kategóriába tartozó megfigyeléseket. „Ezzel akár arra is sor kerülhet, hogy újrafogalmazzuk a galaxisok pusztulásáról alkotott elméleteinket” – tette hozzá Daddi.

A kutatók az ALMA segítségével a jövőben még nagyobb felbontású és részletesebb méréseket szeretnének végezni e galaxison, s ezzel még jobban megérthetik a gázkidobódás dinamikáját. Később pedig majd az ESO Rendkívül Nagy Távcsöve segítségével összehasonlításokat is tudnak majd végezni a csillagok és a gáz kapcsolatáról.