Elzártsága okozhatta a jégkori óriásfarkas vesztét

Egy friss tanulmány alapján az óriásfarkas a szürke farkastól teljesen elkülönülő fajt alkotott – számol be a Phys.org. Az Angela Perri, a Durhami Egyetem régésze által vezetett nemzetközi csapat egy nagyjából száz éve húzódó vita végére tehet pontot.

A 11 700 éve véget ért pleisztocén, amelynek az utolsó jégkorszak is a része volt, megafaunájáról ismert. Ehhez számos, mára eltűnt, nagy testű állat tartozott, az óriásfarkas is ezen különleges élőlények egyike volt. A La Brea Tar Pits nevű lelőhelyen több mint 4 ezer példány maradványait tárták már fel, ennek ellenére viszonylag keveset tudni az óriásfarkas evolúciójáról.

A szakértők most öt csontot elemeztek, melyek 50-13 ezer évesek. A kutatók a legújabb molekuláris megközelítéssel végeztek genetikai vizsgálatot, így elsőként tudták rekonstruálni a ragadozó fejlődésének történetét. Az eredmények alapján nem volt genetikai keveredés az óriásfarkas és a szürke farkas, illetve a prérifarkas felmenői között, ez pedig arra utal, hogy az óriásfarkas az utóbbi két faj közös ősétől elzárva élt. A csapatot meglepte, hogy a jégkori ragadozó genetikailag ennyire különleges volt, hiszen az eltérő farkasfajok között még napjainkban is viszonylag gyakori a keveredés.

A szürke farkas és a prérifarkas közös felmenője 1,37 millió éve jelenhetett meg Eurázsiában, majd innen vándoroltak át Észak-Amerikába. A friss adatok alapján Perriék úgy vélik, hogy az óriásfarkas ezzel szemben eleve a régióban alakulhatott ki, evolúciós ága 5 millió éve vált le az előbbi fajokétól. A kutatók szerint a zsákmányállatok számának csökkenése mellett a keveredés hiánya is nagyban hozzájárulhatott a faj kipusztulásához.