Jura időszaki cápára bukkantak Németországban
A kivételes állapotú maradványokat a híres solnhofeni kőzetek rejtették az elmúlt 150 millió évben.
A Bécsi Egyetem kutatója, Sebastian Stumpf vezette azt a nemzetközi kutatócsoportot, amely a németországi Solnhofen kőzetrétegei közül rendkívül jó állapotban előkerült cápamaradványt vizsgálta meg. A solnhofeni mészkővé vált terület a jura időszakban a Tethys trópusi-szubtrópusi szigetvilága volt, és talán az Archaeopteryx-leletekről lehet legtöbbeknek ismerős a név.
A cápa az Asteracanthus nembe tartozik, s a szinte teljes csontváz alapján kora egyik legnagyobbja lehetett a kb. 2,5 méteres hosszúságával.
A porcos halak, mint a cápák vagy a ráják, az egyik legsikeresebb, még ma is élő gerinces-csoportot alkotják, s az élethosszig megújuló fogaiknak köszönhetően az ősmaradványok közt is igen gyakoriak. Azonban a porcos vázuk nem jól konzerválódik, épp ezért igen kevés teljes csontváz maradt fenn, s ezek is csak olyan helyszíneken, ahol a kövületté válás során különleges körülmények uralkodtak. E helyszínek közé tartozik a bajor Solnhofen is, ahol az elmúlt 150 évben az Archaeopteryxek mellett számos cápa és rája maradványa is előkerült már. A Stumpf és csapata által feltárt, a ma élő cápák szoros rokonságába tartozó cápa maradványa a legjobb állapotú, amelyre a solnhofeni kőzetrétegekben eddig bukkantak. Ezek, a Hybodontiformes csoportba tartozó cápák, amelyek 361 millió éve jelentek meg és a dinoszauruszokkal együtt haltak ki 66 millió éve, néhány centistől közel 3 méteresig terjedő nagyságban fordultak elő. A most megtalált példány valódi óriásnak számított a maga korában! A modern cápák, amelyek már éltek a jura időszakban is, a kisebbek közé tartoztak, és alig-alig érte el a méretük a 2 métert.
Az Asteracanthust először a híres svájci-amerikai természettudós, Louis Agassiz írta le 180 évvel ezelőtt, mégpedig az állat hátuszonyainak (amelyből ez a cápa kettőt is viselt) merevítő tüskéi alapján. Teljes csontvázat azonban egészen a mostani példányig nem találtak. E példánynak különösen jó állapotú a fogsora, több mint 150 foggal, amelyek mind egy-egy középső, és több oldalsó, kisebb csúccsal rendelkeztek. „Ez a típusú fogazat arra utal, hogy az Asteracanthus aktív vadász volt, és sokféle zsákmányra vadászhatott. Nemcsak az egyik legnagyobb méretű porcos hal volt a saját korában, hanem a legnagyszerűbb is” – tette hozzá Stumpf.
A kutatók a Papers in Palaeontology szakfolyóiratban számoltak be a kivételes állapotú cápamaradványról.
Piercing és a baktériumok
A piercingek, fülbevalók különleges környezetet, kedvező élőhelyet teremtenek a baktériumok számára.
Az őshonos növényfajok kiemelt szerepe
Hazai kutatók vetőmagalapú ökológiai restaurációs kísérleteket végeztek.
A kutya vagy a macska figyel jobban az emberi jelzésekre?
A kutya- és macskatartók számára bizonyára egyaránt ismerős az örök kérdés: melyik az okosabb a két faj közül? Erre a kérdésre azonban lehetetlen választ adni, például azért is, mert nehéz őket megfelelően összehasonlítani.
Egyre több fiatalnál alakul ki gyulladásos bélbetegség
Az elmúlt húsz évben drasztikusan emelkedett a gyulladásos bélbetegségekben (IBD) szenvedők száma. Hazánkban mintegy 60 ezer beteget tartanak számon, és a kór egyre fiatalabb korban alakul ki, minden ötödik gyermeket is érint.
Részecskefizikai együttműködés globális kérdések nyomában
Centiméteres pontosságú navigáció egy beomlott bányában, ahol nincs GPS jel? Egy még ismeretlen barlangi üreg, vagy egy rejtett kamra feltárása egy piramisban kozmikus részecskékkel? Izgalmas összefoglaló cikk jelent meg a Nature Reviews Methods Primers folyóiratban a világban aktuálisan zajló müográfiai kutatásokról, a különböző csoportok erősségeiről, köztük magyar kutatók eredményeiről.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
