Miként védekeznek a kígyók a kígyóméreg ellen?
Egyes mérgeskígyók más kígyókra is vadásznak, és a mérgük ugyanolyan hatékony ellenük, mint egyéb zsákmányállatok ellen. Azonban az áldozatok közt nem minden kígyó válik valóban áldozattá!
Hol máshol vizsgálhatnák a mérgeskígyók hatását elkerülő kígyókat, mint Ausztráliában? A Queenslandi Egyetem kutatói azonban nem ausztrál fajokat, hanem a burmai pitont vették górcső alá, amelyre kobrák vadásznak, de nem egyedül e pitonokra vonatkoznak a felfedezéseik.
Az olyan kapcsolatrendszerek, mint a ragadozók és zsákmányaik közti, az evolúciós újítások fontos területét jelentik, ennek ékes példája maga a méreg, illetve a méreggel szembeni ellenálló-képesség kialakulása. Brian Fry, a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője, az egyetem Méreg Evolúciós Laborjának kutatója elmondta, hogy ez esetben a méreg elleni védelem hasonló elven működik, mint ahogyan két mágnes azonos pólusa taszítja egymást.
„A kígyók idegmérgének célja az idegek felszínén lévő, erősen negatív töltésű receptorok elérése. Emiatt az idegmérgek úgy fejlődtek ki, hogy erősen pozitív töltésűvé váltak, a töltésük pedig odavezeti őket az idegekhez, ahol aztán bénulást okoznak.”
Néhány kígyó azonban képes volt átlépni ezen, és a receptorokon lévő negatív töltésű aminosavakat pozitív töltésűekre cserélték, s ezzel a neurotoxinok számára taszító hatásúvá tették a receptorokat. „Ez egy olyan genetikai mutáció eredménye, amelyet eddig egyáltalában nem ismertünk” – tette hozzá Fry. „Vizsgálataink alapján azonban ma már tudjuk, hogy legalább 10 különböző alkalommal alakult ki ez a változat az evolúció során a különféle kígyófajokban.”
A burmai pitonra, amely egy egészen lassú mozgású talajon élő óriáskígyó, a rendkívüli kobraméreg-ellenálló képesség a jellemző, s hasonló idegméreg-ellenálló tulajdonságokkal bír egy szintén lassú mozgású dél-afrikai kígyófaj is.
Nem alakult ki ilyen ellenálló képesség azokban az ázsiai pitonokban, amelyek növendékként fákon élnek, s ott nem válhatnak a kobrák zsákmányává, és azon ausztrál pitonokból is hiányzik ez a képesség, amelyek nem élnek kígyóra vadászó mérgeskígyókkal egy helyen.
„Régóta tudtuk, hogy számos állat, például a mongúzok azzal váltak ellenállóvá a kígyóméreggel szemben, hogy egy genetikai mutációnak köszönhetően ágszerű szerkezet áll ki a receptoraikból, amely fizikailag megakadályozza a méreg kapcsolódását. A mostani eset azonban az első, hogy az azonos pólusú mágnesekéhez hasonló hatást találtunk” – magyarázta a kutató.
Magukban a mérgeskígyókban is legalább két külön alkalommal kifejlődött a saját idegmérgeikkel szembeni ellenálló képesség.
A felfedezés annak köszönhető, hogy egy új biomolekuláris kutatóintézet létesült a Queenslandi Egyetemen, s az itt rendelkezésre álló ultramodern technológia olyan vizsgálatokat tesz lehetővé, amelyekkel korábban csak a sci-fikben lehetett találkozni.