Megvizsgálták a rudabányai főemlős belső fülét

A Katalán Miquel Crusafont Paleontológiai Intézet csapata a miocén kor két nagy emberféléjét, a Hispanopithecust és a Rudapithecust vetette össze – számol be a Phys.org. A szakértők tanulmányukban a belső fül félkörös ívjáratának morfológiájára fókuszáltak, ez ugyanis segíthet a fosszilis főemlősfajok közötti filogenetikus kapcsolatok rekonstrukciójában. Az eredmények összhangban vannak a két taxonnal kapcsolatos korábbi felvetésekkel, és megerősítik a csoportok helyét a Hominidae családfáján. Az ősi emberfélék félkörös ívjárata sokban emlékeztet a mai csimpánzokéra és bonobóékra, ez pedig azt sugallja, hogy ezen majmok csoportjánál a belső fül morfológiája keveset változott.

Az emberfélék közé tartozó hominidák két nagy alcsaládra oszthatóak. A Ponginae-be sorolhatóak az orangutánok, míg Homininae-be az emberek és az afrikai emberszabásúak. A kihalt és élő fajok közötti evolúciós kapcsolatok felmérése a paleoantropológia egyik nagy kihívása.

Az új vizsgálatban a katalóniai Hispanopithecus laietanust és a Magyarországról ismert Rudapithecus hungaricust vetették össze, mindkét faj nagyjából 10 millió éve élt. Bár az állatok egy időben léteztek, nagyon eltérő területeken fordulhattak elő. A kutatók úgy vélik, hogy mindkét faj közel állt a hominidákhoz, a létező emberfélékkel való filogenetikai kapcsolataik azonban vitatottak.

Alessandro Urciuoli és társai a viszonylag gyakran fosszilizálódott, jó viszonyítási alapot jelentő belső fül maradványait vették alapul. A vizsgálatban egy közelmúltban kifejlesztett geometriai morfometrikus eljárás volt a segítségükre. A csapat egyrészt megerősítette a korábbi felvetéseket, de egy lépéssel továbbment, és az élő, illetve kihalt emberfélék adatai révén rekonstruálta, hogy miként nézhetett ki a hominidák utolsó közös ősének félkörös ívjárata. Az eredmények alapján úgy tűnik, a csimpánzok és bonobók az ívjáratot tekintve viszonylag keveset fejlődtek, míg az orangutánoknál más morfológia jelent meg.