Tesztelték a madarak tojásfelismerési határait

Amerikai vándorrigókkal (Turdus migratorius) végeztek „átverős” kísérleteket amerikai kutatók, e madárfaj fészkébe a barnafejű gulyajárók (Molothrus ater) helyezik el saját tojásaikat, hasonlóan, mint felénk a kakukk, így e rigók számára is fontos az idegen tojások felismerése.
Alapvetően nincs nehéz dolga a rigónak, mivel a gulyajáró nem alkalmazkodott a gazdafajaihoz még (a mi kakukkunk igen), és a tojása drapp, erősen elüt a vándorrigó élénk türkiz árnyalatú tojásától, és kissé nagyobb is annál.

Amikor a rigó kiszúrja a gulyajáró tojását, akkor a gyanús darabot egyszerűen kidobja a fészekből – emiatt pedig kiváló alanya a tojásfelismerő képesség vizsgálatának. Emellett a legtöbb madár, legalábbis a költés idején kínosan ügyel a fészek tisztaságára, hiszen a kikelő fiókák védtelenek egy, a rendetlen fészekben megbújó parazitával vagy fertőző ágenssel szemben, ezért a „nem oda illő” holmikat is kidobálják (pl. belehulló falevelet).
No de vajon mikor és hogyan tudják a madárszülők megkülönböztetni az idegen tojást, vagy a fészekbe nem illő holmit? A kutatás eredménye a Royal Society Open Science folyóiratában látott napvilágot.

A kutatók a vándorrigóéval megegyező színű, ám alakjukban eltérő „tojásokat” készítettek 3D nyomtatás segítségével, és ezeket egyenként elhelyezték olyan vándorrigók fészkében, ahová a madár előzőleg elkezdte lerakni saját tojásait.
Kétféle sorozatot készítettek a műtojásokból: egyik a normál tojástól indulva egyre „soványabb” lett, a másik pedig egyre szögletesebb. A műtojások kihelyezése utáni napon visszamentek ellenőrizni, hogy vajon a fészekben van-e még, vagy kidobta a madár.

Az eredmények igen érdekesek voltak: a madarak azokat a műtojásokat dobálták ki előbb és nagyobb arányban, amelyek kevésbé szélesek voltak, míg a szögletes formavilágú tojások, amely teljesen idegen az élővilágtól, de szélességükben a saját tojásaikra hasonlított, kevésbé tűnt számukra kidobandónak. A szögletesekből egyedül az oktaéder alakút dobálták ki szinte minden esetben, a többivel jóval óvatosabbak voltak és csak keveset dobáltak ki közülük.

Ez az eredmény azért furcsa, mert a madártojások természetes változékonysága miatt a tojás alakjában vannak eltérések. A gulyajárók tojása természetes módon szélesebb a vándorrigókénál, a kutatók úgy vélik, a vándorrigó ennek köszönhetően érzékenyebb a tojás szélességére, mint az alakjának egészére.

Érdemes azonban megjegyezni, hogy a kutatócsoport valószínűleg nem tudott egy 2 évvel korábbi orosz kutatásról, ez legalábbis nem szerepel a hivatkozás jegyzékben, amelyben a keleti kakukk és az általa parazitált füzikék tojásait vizsgálták. Ebben is az derült ki, hogy a kakukk a gazdafaj tojásának szélességét utánozza le a legnagyobb mértékben. 

Forrás: Égen – Földön – Föld alatt