Lenyűgöző égi táncokat láthattak Tasmania első lakói

Szakértők egy csoportja egy tasmaniai tó medrébe fúrt le, a kutatók ezzel 270 ezer évre visszanyúló üledékmintákat tudtak begyűjteni – számol be a Phys.org. A furat az első olyan ausztrál bizonyíték, amely a Föld mágneses pólusainak rövid idejű helycseréjéről árulkodik. Agathe Lisé-Pronovost, a Melbourne-i Egyetem munkatársának és kollégáinak tanulmánya segíthet a pontosabb paleomágneses kormeghatározási eszközök kidolgozásában.

Lisé-Provonost szerint az 1980-as évek úttörő munkái óta ez az első ilyen vizsgálat Ausztrália területén. Korábban két északkelet-ausztráliai tóból vettek olyan mintákat, melyekkel meg tudták határozni a korabeli mágneses tér erősségét és irányát.

A csapat ezúttal a tasmaniai Selina-tó üledékét tanulmányozta. A radiometrikus, a geomágneses és az éghajlati alapú kormeghatározást kombinálva a szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy 41 ezer évvel ezelőtt a sziget őslakosai bizonyosan láttak sarki fényt, ahogy a bolygó mágneses pólusai rövid időre (kb. 250 évre) helyet cseréltek. Lisé-Provonost szerint az ún. Laschamp-esemény ideje alatt a Föld mágneses mezeje meggyengült, ami növelte a bolygót elérő töltött részecskék mennyiségét, hiszen a mágneses tér egyfajta pajzsként működik. Ebben az időszakban a sarki fények is jóval gyakoribbak és erőteljesebbek voltak.
Mivel az esemény igen rövid ideig tartott, nem a pólusváltások közt tartják nyilván, hanem átmeneti váltásnak nevezik, azonban ez mit sem változtat a lehetséges hatásain. Azt nem tudni, hogy mikor következik be legközelebb teljes pólusváltás vagy átmeneti váltás, az esemény mindenesetre komoly problémát okozhat a modern elektronikus rendszereknek.

A Selina-tó 270 ezer éves furata 5,5 méter hosszú, és sokat elárul a régió egykori klímájáról, vegetációjáról és mágneses történetéről – utóbbihoz a lerakódott, parányi iránytűként viselkedő mágneses részecskéket kell elemezni. Most először sikerült pontosan meghatározni a tó üledékrétegeinek korát, köszönhetően a mágneses eseménynek, így az is kiderülhetett, hogy kb. 43 ezer éve olyan ökológiai átalakulás zajlott, amely Tasmania első lakóinak megérkezéséhez köthető. Emellett a kutatók az európaiak 200 évvel ezelőtti érkezése utáni gyors változásokra is találtak bizonyítékokat.

Lisé-Provonosték bíznak benne, hogy a későbbiekben több hasonló kutatás is indul Ausztrália területén. A csapat következő célja, hogy a vizsgálatot folytatva a szintén tasmaniai, 816 ezer éves, becsapódás nyomán létrejött Darwin-kráterből is begyűjtsenek mintákat.

Tasmania területén ma sem ritka a déli sarki fény (legutóbb pár napja figyelték meg), ez annak köszönhető, hogy a déli mágneses pólushoz viszonylag közel, 2400-2600 kilométerre, helyezkedik el a sziget.