Hazai kutatás eredményei segíthetnek a citromfűtermesztésben
A fajtaválasztásnak növényvédelmi szempontból fontos szerepe van, ugyanakkor a betegség-ellenállóságára a gyógynövények nemesítése során jelenleg kevés figyelmet fordítanak.
Kovács Gergő, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem doktorjelöltje a napokban megvédett doktori értekezésében a citromfű (Melissa officinalis L.) legfontosabb betegsége, a szeptóriás levélfoltosság elleni védekezés lehetőségeit kutatta, vizsgálva a fajták fogékonyságát, valamint növényi és ásványi eredetű anyagok hatékonyságát, szabadföldön és in vitro körülmények között.
A citromfű históriája történelmi korokon ível át. Paracelsus gyógyhatású karmelitavizétől a 2015-ben elnyert „Az év fagylaltja” díjig terjedő sikereit kellemes, citrusos illatú illóolaja és fenoloid típusú vegyületei alapozták meg.
Termőterülete hazánkban csupán pár száz hektárra tehető, de a növény szárított leveleinek felhasználásával készített gyógy- és élvezeti teák szinte minden drogériában és élelmiszerüzletben kaphatók. A növény illóolaját és kivonatait vírusellenes tulajdonságuk miatt ajakherpesz elleni kenőcsök készítéséhez is használják.
Kovács Gergő első kézenfekvő kutatási célja az volt, hogy megvizsgálja a különböző származású citromfűanyagok fogékonyságát a szeptóriás levélfoltosság kórokozójára (Septoria melissae Desm.). Az Egyetem Soroksári Kísérleti Üzemében és Tangazdaságában beállított, három évig tartó szabadföldi vizsgálatai során megfigyelte, hogy a kórokozó kártétele az altissima alfajba tartozó állomány esetében volt a legkisebb. Emellett a többi vizsgált fajtánál is jelentős fogékonyságbeli eltérésekről számolt be. A vizsgálati eredmények alapján a jövő ígéretes feladata lehet ellenálló genotípusok szelektálása. Az ellenálló fajták használatával a növényvédelmi költségek jelentősen csökkenthetők.
A kutató a produkcióra és beltartalomra irányuló vizsgálatai alapján rámutatott, hogy a levelek hatóanyag-tartalma összefügg a levélfelület fertőzöttségének mértékével. A szeptóriás fertőzés negatívan hat az illóolaj-tartalomra, mert csökkenti a növény ép mirigyszőreinek a számát, amelyek a citromos aromájú illóolaját tárolják.
Kovács Gergő a gyakorlat számára legizgalmasabb vizsgálatait a kórokozó tenyészeteivel végezte. Eredményei alapján a ceyloni fahéj és a kakukkfű illóolaja 0,3 és 0,1 százalék koncentrációban képes teljesen gátolni a kórokozó növekedését a táptalajon. A fahéj illóolaja továbbá akadályozza a kórokozó konídiumainak csírázását is. Az illóolajok mellett a szegfűszeg, a fahéj és a fokhagyma vizes kivonata is hatékonyan gátolja a kórokozó növekedését táptalajon. A vizsgált szervetlen vegyületek (oltott mész, szódabikarbóna és vízüveg) laboratóriumi körülmények között szintén hatékonynak bizonyultak a kórokozó ellen. Szabadföldi növényállományban a réztartalmú lombtrágya készítmények is igen eredményesen csökkentették a kórokozó kártételét.
Kovács Gergő eredményei kiindulási alapul szolgálnak az ellenálló citromfű fajták nemesítéséhez, továbbá a citromfű és tágabb értelemben a gyógynövény kultúrák környezetbarát növényvédelmének fejlesztéséhez.
A kutatást Zámboriné Dr. Németh Éva egyetemi tanár (MATE) illetve Dr. Nagy Géza (NÉBIH) társ-témavezetésben segítették.