Vörös lámpások az éjjeli lepkékért

A Kínai Délnyugati Egyetem kutatói egy véletlen megfigyelésből indultak ki: a Conogethes punctiferalis nevű éjjeli lepke vizsgálatai során észrevették, hogy a lepkék több petét raknak, ha vörös fénnyel világítják meg őket éjjel. A kutatásról a Frontiers in Genetics szakfolyóiratban számolt be a kutatócsoport.

Az éjjeli lepkékkel foglalkozó kutatók általában vörös megvilágítást használnak, mivel ez zavarja legkevésbé az állatok életét, hisz a rovarok látása általában nem érzékeny a vörös fényre. A megfigyelések szerint a hosszabb időn át használt fehér fény hatására például nem párzanak az éjjeli lepkék. A kutatók azonban azt is észrevették, hogy amennyiben az éjszakai megvilágításhoz vörös fényt használnak, megnő a lepkék párzási kedve, és több petét raknak. A felismerést követően a kutatók kíváncsiak voltak, hogy milyen molekuláris folyamatok állnak a háttérben.

A kutatók a lepkék megvilágításához halvány vörös fényforrást használnak: 2 lux, vagyis 2 gyertya fényének megfelelő erősségű, 660 nanométeres hullámhosszúságút. Ahhoz, hogy a felismert hatást igazolni tudják, tesztelni kellett, hogy miként reagálnak más színekre, ezért egyes csoportjaiknál kék és fehér fényt is használtak a vörös mellett az éjszakai megvilágításban, kontrollként éjszakára teljes sötétben hagyott lepkék szolgáltak. A vörös fény erősségét 3 különböző értékre állították: 0,2, 2 és 20 lux. A lepkéket 30 páronként helyezték el egyedi ketrecekben, és mindegyikben kiakasztottak egy peterakási célként szolgáló almát, gézbe csavarva. Ez utóbbi arra kellett, hogy meg tudják számlálni a lerakott petéket. A teljes folyamatot éjjellátó kamerákkal rögzítették, ezek felvételeiből tudták megszámlálni a párzásokat.

A vizsgálatokban mérték a hím lepkék antennáinak – a rovaroknál ez a szaglószerv is – idegi aktivitását, és kiderült, hogy a vörös fény hatására a hímek fogékonyabbá váltak a nőstény lepkék feromonjaira. A lepkék nagyobb hajlandóságot mutattak a párzásra és több petét is raktak, mint akár a más színnel megvilágítottak, akár a sötétben lévők, ez főként a fiatal, frissen kikelt lepkékre volt igazán jellemző. A fény intenzitásában a 0,2 lux szinte semmit se hatott, a 2 lux hatott a legerősebben, a 20 lux kissé kevésbé, így a kellemesen halvány vörös lámpások romantikus derengése hozta meg igazán a lepkék párzási kedvét.

A génkifejeződést is megvizsgálták a kísérlet különböző stádiumaiban, a feromonok felismeréséhez szükséges hat génre koncentráltak, és ezek közül kettő (CpunOBP2 és CpunOBP5) kimondottan jelentős eltérést mutatott, a vörös lámpás megvilágítás javára. Azt is megvizsgálták, hogy ennek hatására vajon valóban több feromonnal képesek-e kapcsolódni a hím lepkék antennái, és azt találták, hogy a vörös fény hatása valóban erősebbé teszi a feromonok kötődését. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hím lepkék vonzóbbnak érzik a nőstényeket a vörös megvilágítás hatására, többször párzanak velük, és ennek eredményeként több petét is raknak le az érintett nőstények.

Bár maga a vizsgált lepkefaj egyáltalában nem veszélyeztetett (sőt, gyümölcsöket károsító hernyói miatt mezőgazdasági kártevőnek számít), számos másik éjjeli lepke viszont igen. A vörös fény hatására növekvő párzási kedv segíthet e fajok szaporításában, így a feltárt összefüggéseknek természetvédelmi hasznuk is van.