360 ezer éves barlangi medve DNS

Barlangi medvéé a legidősebb, nem fagyott maradványból kivont DNS, amelyet eddig vizsgálni lehetett, ennek köszönhetően az állat múltjáról is sok új adatot sikerült kideríteni.

A Notthingam Trent Egyetem és a Potsdami Egyetem szakemberei vezette nemzetközi kutatócsoportnak sikerült egy 360 ezer éve a Kaukázus déli részén él medve belső fülében lévő csontból kivont DNS-minta alapján számos új adatot feltárni – az állat 25 ezer éve kihalt.
A kutatócsoport kiderítette, hogy a barlangi medvék és a ma élő medvék – mint a barnamedve vagy a jegesmedve – elődei kb. 1,5 millió éve váltak szét egymástól. Az is kiderült a genetikai vizsgálatokból, hogy a medvék evolúciójának számtalan fontos lépése az egymillió éve zajlott jelentős klímaváltozásokhoz kötődik, ez volt az az időszak, amikor az eljegesedések hosszabbá és erőteljesebbé, a melegebb köztes periódusok, vagyis az interglaciálisok pedig egyre rövidebbé váltak.
A barlangi medvék, amelyek a barna medvéknél nagyobb termetűek voltak, s akár egy tonnát is nyomhattak, egész Eurázsia területén elterjedtek voltak a pleisztocén idején. A mai barnamedvékkel kereszteződtek is, ennek nyomait a ma élő medvék is őrzik a génkészletükben, hasonlóan ahhoz, ahogy mi is hordozunk neandervölgyi géneket.
A permafrosztban megőrzött maradványok génelemzésével már egészen távoli múltba is vissza tudtunk menni (nemrégiben 1,2 millió éves mamutgéneket elemeztek, ez a jelenlegi világrekord), azonban az örök fagy csak olyan maradványokat tudott megőrizni, amelyek már eleve a hideg területen éltek. A kutatók ki akarták bővíteni az ismereteiket, ezért fordultak egy mérsékelt övi területen élt medvéhez, a kaukázusi példány csontmaradványait egy barlangban találták meg. A barlangi medvék sokkal elterjedtebbek voltak ezeken a jégmentes területeken, így a maradványaik információkban is gazdagabbak. A belső fül sziklacsontját (pars petrosa) azért szokták régiDNS vizsgálatokban használni, mert a csont nagy sűrűségének köszönhetően nagyobb eséllyel marad fenn benne a DNS, kevésbé roncsolódik, mint más csontokban.
Az aprólékos munkával válogatott és összeillesztett DNS-töredékek alapján kirajzolódó nukleáris genomot azután össze tudták hasonlítani kevésbé régi, 70-35 ezer éve élt barlangi medvékével, így a fajon belüli változásokat is kideríthették. Az is világossá vált, hogy a barnamedvék és a barlangi medvék közti keveredésnek is az egymillió éve komolyabbra fordult eljegesedés vetett véget, majd a későbbi klímaingadozások a barlangi medve faján belüli további változásokhoz vezettek.
A barlangi medvék a ma élő barnamedvékkel és jegesmedvékkel szemben vegetáriánusok voltak, a nevüket pedig onnan kapták, hogy előszeretettel vonultak téli álomra a barlangokba, ahol azután sokuk elpusztult, amennyiben nem tudott kellően meghízni korábban. A kihalásuk oka nem világos, könnyen lehet a klíma újbóli változásának hatására, hisz a kihalás kb. egyidejű volt a legutolsó nagy eljegesedéssel, egy 2020-as vizsgálat is erre az eredményre jutott. Azonban lehet, hogy a modern ember jelenléte is közrejátszott ebben. Találtak medvecsontot, amelybe ember által készített nyílhegy fúródott, és a korai emberek előszeretettel festették is a barlangok falára ezt az óriási medvét.
A most vizsgált DNS-minta a legrégebbi olyan minta, amelyet nem a permafrosztban talált maradványokból vontak ki és elemeztek sikeresen.