A patagóniai gleccsertavak áradásának változásai

A szakértők azt vizsgálták, hogy a gleccserek miként idézhetnek elő áradásokat a hegyi régiókban.

Egy új tanulmányban a kutatók Patagónia chilei részének ősi áradásait rekonstruálták – számol be a Phys.org. Gerardo Benito, a Spanyol Természettudományi Múzeum geológusa és társai arra jutottak, hogy az elmúlt 10 ezer évben a gleccsertavak miatt ciklikusan alakultak ki áradások a térségben.
Ennek ellenére az idők során gyengült az ilyen hegyi „cunamik” ereje. A szakértők üledékek vizsgálatával és hidrológiai modellekkel tanulmányozták az eseményeket. Az adatok azt mutatták, hogy a 2008 és 2017 közötti periódusra a gleccsertavaktól eredeztethető áradások mértéke harmadával csökkent a legutolsó glaciális maximumhoz viszonyítva. A legnagyobb „cunami” 9 ezer éve történt, az ár ekkor akár 70 méter magasan állhatott, másodpercenként pedig 110 ezer köbméter víz zúdulhatott le.
A csapat összesen 86 katasztrofális áradást azonosított, amelyek öt fázisban zajlottak. Az utóbbi idők egyik legsúlyosabb periódusa nagyjából 600 éve volt, ekkor a helyi gleccserek tíz jelentősebb, 6 ezer köbméter per másodperces áradást is előidéztek. Összehasonlításképp: a Colonia-gleccser egyik tavának 2008 és 2017 közötti 27 áradása csak 3800 köbméter per másodperces volt.
Az eredmények azt mutatják, hogy a gleccserek zsugorodása egyre gyakrabban idéz elő hasonló eseményeket, igaz, az egyes áradások ereje csökken. A szakértők úgy gondolják, a klímaváltozás ily módon komoly veszélyt jelent a régióra.