Áramlatok uralhatják a Szaturnusz holdjának óceánját

Az Enceladus régóta foglalkoztatja a kutatókat, hiszen az égitesten az élet is jelen lehet.

A szakértők úgy vélik, hogy a Szaturnusz Enceladus nevű holdjának 20 kilométer vastag jégpáncélja alatt egy hatalmas óceán rejtőzik. Egy friss tanulmány alapján ezt a víztömeget a földiekhez hasonló áramlatok mozgathatják – számol be a Phys.org. Ana Lobo, a Kaliforniai Műszaki Egyetem geológus hallgatója és kollégái szerint a jégfelszín formája alapján nem valószínű, hogy a rejtett óceán a korábbi feltételezéseknek megfelelően homogén.
A nagyjából 500 kilométer átmérőjű Enceladus a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja. A Cassini űrszonda 2014-ben gejzírszerűen kitörő víz nyomára bukkant az égitestnél, az objektum azóta különösen foglalkoztatja a kutatókat. Úgy tűnik, a mélyben egy vízóceán húzódik, a hold mélyén geológiai aktivitás zajlik, a környezetben pedig talán valamilyen létformák is jelen vannak.
Az Enceladus óceánja nagyon különbözik azoktól, amelyek a Földön találhatóak. A víztömeg teljesen felszín alatti, az egész objektumot betakarja, legalább 30 kilométer mély, és felszín felé haladva egyre hidegebb. Az Enceladus és bolygónk óceánjai ugyanakkor egy dologban nagyon is hasonlítanak: sós vízből állnak.
Lobóék a Cassini adatait használták fel, emellett a víz és a jég interakciójára vonatkozó információkat elemezték. A korábbi vizsgálatok már felfedték, hogy a hold pólusainál a jégpáncél vékonyabb, mint az egyenlítőnél, ami az olvadás nyoma lehet. A jelenség hatással van az óceán áramlataira: az egyenlítőnél a fagy miatt a víz sókat bocsát ki, ezzel nő a sűrűsége, és lejjebb merül. A pólusoknál ezzel szemben a melegedéssel csökken a sűrűség.
A számítógépes modellek alapján az olvadási és fagyási régiókat áramlatok kapcsolhatják össze. Ha van élet az égitesten, az ilyen áramlatok nagyon fontosak lehetnek a létformák számára, hiszen segíthetik a hő és a tápanyagok eloszlatását.