Téli álom fogságban

A természetben téli álmot alvó állatok fogságban a légkondicionált környezet és az elegendő táplálék miatt felhagynak e szokásukkal. Az észak-karolinai Duke Lemur Center munkatársainak azonban sikerült reprodukálni a hibernációhoz szükséges körülményeket, és közelről megfigyelni az állatokat. Tapasztalataikról a Nature tudományos oldalon számoltak be.

A közepes macskamaki (Cheirogaleus medius), ez a mókus nagyságú emlős természetes élőhelyén, Madagaszkáron az élelemhiányos száraz évszakban akár hét hónapos nyugalmi állapotba is kerülhet, miközben a farkában felhalmozott zsírt éli fel. Mesterséges körülmények között azonban eddig hiába hizlalták fel őket nyáron, télen csak rövid időszakokra, legfeljebb 24 órára hibernálódtak, lecsökkentve szívverésüket és testhőmérsékletüket.

A Duke Lemur Center kutatóit az foglalkoztatta, hogy a több éve fogságban élő, esetleg már ott született egyedek képesek-e még téli álmot aludni a megfelelő körülmények megteremtése esetén. Ezért faodúkat helyeztek kifutójukba, majd a nappalok rövidülésével a világítást és a hőmérsékletet egyaránt csökkentették. Amikor a macskamakik felébredtek és aktívak voltak, eledelt is kaptak, de ezt leszámítva, hagyták őket „aludni”. Négy hónapon keresztül az idő 70 százalékát vadon élő társaikhoz hasonlóan összegömbölyödve, lelassult anyagcserével, alig mozogva és lélegezve töltötték, akár 11 napig is egyhuzamban. A téli álom végére súlyuk 22-35 százalékát vesztették el.

A tavasz beköszöntével pulzusuk ismét felgyorsult a percenkénti 8 szívverésről 200-ra, és étvágyuk is visszatért. A nőstények jellemzően többet aludtak, és kevesebbet fogytak, mint a hímek, valószínűleg mert a téli álmot követő terhességhez és szoptatáshoz szükségük van a zsírtartalékaikra.

A kutatók szerint az állatkerti példányok hibernációja hozzájárulhat egészségükhöz, jóllétükhöz is, a megfigyelése pedig a későbbiekben az emberi anyagcserezavarokról is új információkkal szolgálhat.

Írta: Olasz Krisztina