Méhlárvák dobolása ellenségeik megtévesztésére

Egy faliméh faj (Hoplitis tridentata) lárvája kétféle hangot is hallat: hangosabb sercegéssel jelzik a veszélyt, majd halk kopogással összezavarják a parazita darazsat.

A magányos életmódú faliméhek elszáradt, üreges növényi szárakba rakják petéiket, legtöbbször sárból tapasztott ivadékbölcsőkbe. Miután kikelnek, a lárvák az ivadékbölcsőbe helyezett pollenen élnek, majd bebábozódnak és áttelelnek.
Svájci kutatókat meglepte a csöndes méhek különös hangadása, a méhlárváknál eddig még nem tapasztalt hang. Ezt úgy idézik elő, hogy a lárvák, a maguk köré szőtt, elkérgesedett gubóhoz ütögetik fejüket. A vizsgálatok alapján többféle zavaró hatásra először mindig egy sercegő hangot adtak ki, majd hosszan, de halkan kopogtak.
A méhlárvákat a fürkészdarazsak és más paraziták megtámadhatják. A darázs végigpásztázza, ütögeti az üreges szárat csápjaival, a visszaverődő rezgés pedig elárulja, van-e lárva a növény szárában. Ekkor tojócsövével a szárat átfúrva az ivadékbölcsőbe juttatja saját petéit, amelyek kikelve elevenen felfalják a méhlárvákat.
Bár nem sikerült kideríteni, hogy pontosan milyen zavarásra használnak hangokat a faliméhek lárvái, a kutatók feltételezik, ha darázsveszélyt észlelnek, először hangos sercegéssel riasztják „testvéreiket”, majd hosszas dobolásba kezdenek, amely valószínűleg a darázs radarjának megzavarását szolgálja.
Írta: Olasz Krisztina