Megzenésítette a világűrt a NASA

Az űrhivatalnál csillagok, galaxisok és fekete lyukak adatai alapján hoztak létre zenét.

A NASA szakemberei a Chandra űrtávcső és más űreszközök adatait felhasználva hoztak létre hangokat – számol be az űrhivatal oldala. A kutatók három célpontot zenésítettek meg, az eljárásnak köszönhetően egészen új módon érzékelhetőek a begyűjtött adatok.
Az első képen a legnagyobb felvétel látható, amelyet röntgentartományban valaha alkottak. A képet a Chandra 7 millió másodpercnyi megfigyeléséből hozták létre. Mivel a vizsgált terület a déli félgömbről látható, a régiót Chandra Deep Field South-nak nevezik. Úgy tűnhet, a felvételen csillagok vannak, a pontok azonban valójában fekete lyukak és galaxisok.
A megzenésítésben az eltérő színek eltérő hangokat jelölnek, a dal előrehaladását egy alulról felfelé mozgó vonal mutatja. A szivárvány vörös végéhez közelebbi színek mély, a lila tartományhoz közelebbi árnyalatok magasabb hangoknak felelnek meg. A fehér foltoknál fehérzaj hallható. A zenei frekvenciák széles skálája a röntgentartomány teljes spektrumát képviseli, a fül- vagy fejhallgatót használva a sztereóhatás azt is segít eldönteni, hogy a hallott objektum a kép melyik oldalán látható.
A második felvétel a Macskaszem-ködöt ábrázolja. Hasonló, különleges struktúrák akkor alakulnak ki, amikor a Naphoz hasonló csillagok elkezdenek kifogyni a héliumból, és hatalmas por- és gázfelhőket dobnak le magukról. A képhez a Chandra röntgentartományba, a Hubble űrtávcső pedig látható fényben szolgáltatott adatokat. A zenében a Macskaszem-köd középpontjától távolabbi fényt magasabbnak, a fényesebb pontokat pedig hangosabbnak halljuk, a látható fényben gyűjtött adatok lágyabbnak tűnnek. A zene előrehaladását jelző sáv ezúttal radarszerűen mozog körbe.
A harmadik fotó a Messier 51-et, azaz az Örvény-galaxist ábrázolja. A galaxis sokban hasonlít a Tejútrendszerre, amelyet kívülről – értelemszerűen – nem tudunk megfigyelni. Az infravörös, optikai, ultraibolya és röntgen űrteleszkópokkal (Spitzer, Hubble, GALEX és Chandra) begyűjtött adatokhoz eltérő frekvenciatartományokat párosítottak, az állandó, mélyebb zúgás a galaxis magját szimbolizálja. Ahogy a Macskaszem-ködnél, úgy itt is radarszerű a lejátszás.