Nyári menedékként használhattak törökországi barlangokat

A török Antalya-ban lévő Akdeniz Egyetem kutatója, Koray Koç paleoklimatológus vezette azokat a vizsgálatokat, amelynek eredményei a Journal of Acheological Science hasábjain láttak napvilágot. A kutatók a délnyugat-törökországi Kocain és Tabak nevű cseppkőbarlangokban vettek mintát a cseppkövekből, és ezek rétegeit vizsgálták meg. A cseppkövek növekedése a fák évgyűrűihez hasonló, rétegekből álló mintázatot alkot, s ebből igen sok hasznos adat kinyerhető. A kutatók most klímaadatokat szerettek volna kinyerni, azonban a helyzet időközben átalakította a terveket.

A cseppkövekből eddig is számos információt nyertek ki, például izotópvizsgálatokkal egy adott időszak klíma- és csapadékviszonyait lehetett felmérni, amit ezúttal is elterveztek a szakemberek. Ám, miközben a barlangban másztak, emberi és állati csontmaradványokat, kerámiatöredékeket találtak – vagyis az emberi jelenlétre utaló nyomokat. A barlangokból összesen 16 cseppkövet vittek a laboratóriumba, az egyes rétegeket elektronmikroszkóppal azonosították egészen nagy pontossággal, és a belőlük vett mintát urán-tórium alapú kormeghatározással datálták. A nagy meglepetést az okozta, hogy a 16 cseppkőből 14-ben koromrétegeket is találtak, némelyik szabad szemmel is könnyen látszott, egy millimétert is meghaladó vastagságú rétegben.

A korom oly módon kerül a cseppkövekbe, hogy az ember által rakott tűz, vagy a kézben hordott fáklya égése során keletkező füst a légmozgással a folyamatosan növekvő kőzetfelszínre sodorja. A mikroszkopikus koromszemcsék beletapadnak a nedves felszínbe, majd a lassan kirakódó mésszel együtt beleépülnek a cseppkőbe. A kormeghatározással e rétegek lerakódásának idejét is meg tudták mondani, kb. 200 év pontossággal. Eszerint a szűk járatokon át megközelíthető Tabak-barlangban az ember 7400, 7100 és 6400 évvel ezelőtt járt, s azt is biztosnak vélik, hogy a barlangon belüli tüzek okozták a lerakódásokat. Mivel Törökország e régiója a nyár közepén borzasztóan forró, a kutatók úgy vélik, a hőség elől menekültek az emberek a barlangok hűvösébe. A Kocain-barlangban az emberi jelenlétre utaló koromnyomok 2800, 1700, 1500, 810 és 470 évvel ezelőtti időpontokat jelöltek meg. Ez esetben elképzelhető, hogy a barlang környezetében fellobbanó erdőtűz nyoma is bekerült a cseppkövekbe, mivel e barlang széles és huzatos, így könnyen beáramolhat a füst kívülről is.

Mivel a régészeti feltárásokban az egyik legnehezebb feladat a kormeghatározás, igen fontos adatokhoz segíthetik hozzá a régészeket a barlangok e módon való geofizikai vizsgálatai.