Mióta alszanak téli álmot a pelék?

Az uralkodó nézet régóta az volt, hogy téli álomra a jégkorszak óta, kb. 2,6 millió éve szenderülnek az állatok, csak ekkor alakult ki a hibernáció képessége. Egy új kutatásban, amelyet a Svájci Nemzeti Tudományos Alap megbízásából svájci és francia szakemberek rágcsálók kövületein végeztek, arra jutottak, hogy sokkal régebb óta védekeznek az állatok e módszerrel az élelemben szegény időszak ellen.

Olivier Maridet paleontológus és kutatócsoportja eredetileg a pelefélék (Gliridae) evolúciós múltját vizsgálta, különös tekintettel arra, hogy miként reagáltak a múlt klímaváltozásaira. A vizsgálatokból kiderült, hogy a pelefélék családja három alkalommal is sokszínűbbé vált (vagyis nőtt a családban lévő fajok száma), és ez mindhárom esetben egybeesett az eljegesedésekkel. „Bizonyos, hogy ezek a kis rágcsálók valamiféle előnyös tulajdonsággal rendelkeztek, amely lehetővé tette, hogy e zord időszakokban is vígan éljenek. Úgy véljük, hogy ez a téli álom volt” – mondta Maridet. A téli álomra a metszőfogak növekedéséből lehet következtetni: télen, amikor nem táplálkozik az állat, szezonálisan megáll fognövekedés.

A kutatók azt az időszakot szerették volna alaposabban megismerni, amikor az eocén-oligocén korok közti átmenet zajlott, mintegy 34 millió éve, amely egyúttal egy jelentős kihalási esemény ideje is volt. Az eocén igen meleg klímája ekkor kezdett gyökeresen átalakulni, ekkor született meg például az antarktiszi jégtakaró is, és jelentős átrendeződés zajlott az élővilágban. Az antarktiszi jég megszületésével csökkent a tengerszint, és számos olyan hely vált lábon elérhetővé az állatok számára, amely korábban elzárt volt. A kréta végi kihalás után, amikor a dinoszauruszok eltűntek, ez a kihalási és átalakulási esemény volt a legnagyobb hatással arra, amilyenné mára a bioszféránk vált. A pelék, amelyek az eocén eleje óta (kb. 56 millió éve) jelen voltak Európában, az időszak végét jelentő krízist túlélték, sőt, még a fajaik száma is megnőtt ezt követően.

A vizsgálatokban spanyol és francia földből előkerült megkövül pelefélék több mint 500 fogát elemezték, 124 különböző szempont szerint. Ezzel egyrészt az egykor élt állatok rokoni szálait bogozták ki, másrészt pedig röntgen tomográfia révén feltárták a fogak belső szerkezetét, amelyekből például a növekedés ütemére lehet következtetni. Ezek alapján jutottak arra a kutatók, hogy a pelék már 34 millió éve is alhattak téli álmot, s ez jelentette számukra azt az evolúciós előnyt, amely az egyes eljegesedési időszakokon átsegítette őket.