Nyolc hónapig tart a Naprendszer leghosszabb napja

Egy új tanulmányban Jean-Luc Margot, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem munkatársa és kollégái új részleteket fedtek fel a Vénuszról – számol be a Phys.org. Mivel a Vénuszt átláthatatlan felhőzet borítja, a felszínéről adatokat nyújtó méréseket csak a légkörön átjutó radarhullámokkal lehet végezni. A szakértők a kaliforniai Mojave-sivatagban fekvő Goldstone Antenna és a nyugat-virginiai Green Bank Obszervatórium  elmúlt 15 évben begyűjtött radarmérési adatait elemezték, így tudtak pontos becslést adni a bolygó tengelyferdeségére, magjának méretére, illetve arra, hogy milyen hosszú egy nap az égitesten. „A Vénusz a testvérbolygónk, ezen alapvető tulajdonságai mégis ismeretlenek maradtak” – mondta Margot.

A Föld és a Vénusz több szempontból hasonlít: mindkettő kőzetbolygó, méretük, tömegük és sűrűségük közel azonos. Mégis nagyon eltérően fejlődtek, a különböző evolúció megismerésében pedig segít az olyan alapvető információk feltárása, mint hogy meddig tart egy nap a Vénuszon. A Vénusz forgásának és orientációjának alakulása belső struktúrájáról árulkodik, ami segít megérteni formálódásának és vulkáni aktivitásának történetét. A bolygó mozgásának precíz felmérése ráadásul az esetleges későbbi leszállóegységek munkáját is segíti.

A friss eredmények alapján egy átlagos nap a Vénuszon 243,0226 földi napnak, azaz nagyjából nyolc hónapnak felel meg. Az objektum rotációja ráadásul folyton változik, így legalább 20 perces különbség alakul ki az egyes napok hossza között. Ez magyarázatot adhat arra, hogy a korábbi becslések miért voltak annyira különbözőek.

A csapat szerint a sűrű légkör okozhatja a jelenséget: ahogy a bolygó körül mozog az atmoszféra, hol lelassítja, hol lendületet ad az égitestnek. Hasonló a Földnél is megfigyelhető, igaz, jóval kisebb jelentőséggel bír – évente nagyjából egy ezredmásodperc eltérésért felelős.

Az adatok azt is felfedték, hogy a Vénusz tengelye 2,6392 fokkal dől el – összehasonlításképp: bolygónk nagyjából 23 fokkal. A szakértők arra jutottak, hogy az objektum magja 3500 kilométer átmérőjű, tehát a földihez hasonló méretű, azt ugyanakkor nem tudták megállapítani, hogy a mag szilárd vagy folyékony.