Evolúciós ugrásról árulkodnak ősi rokonunk csontjai

Thomas Cody Prang, a Texasi Mezőgazdasági és Műszaki Egyetem antropológusa és kollégái tanulmányukban egy 4,4 millió éves leletet vizsgáltak – számol be a Phys.org. A kövület az Ardipithecus ramidus, Ardinak becézett, egyedétől származik, és Etiópiában került elő. A példány keze különösen jó állapotban konzerválódott.

A kutatók a kezet emberek, emberszabásúak és majmok csontjaival vetették össze, hogy kiderítsék, miként mozoghatott ősi rokonunk. A szakértők úgy vélik, eredményeik segíthetnek jobban megérteni, hogy miként kezdtek el járni az emberek felmenői.

Prang szerint a csontok formái egy adott életmódhoz, szokáshoz való alkalmazkodást tükrözik, egy faj csontjait elemezve így következtetéseket lehet levonni viselkedéséről. A csapat komoly evolúciós ugrást mutatott ki Ardi és a későbbi homininák, köztük Lucy, a 3,2 millió éves Australopithecus afarensis keze között. Az ilyen evolúciós ugrások a fejlődés kritikus pontjain történnek, jelen esetben pedig az emberszerű, felegyenesedett járás nyoma lehet a változás. A friss eredmények összhangban vannak Charles Darwin klasszikus, 1871-es felvetésével, mely szerint korai rokonainknál a kezek és felső végtagok módosulása a felegyenesedett járáshoz köthető.

Ardi rendkívül ősi, és elképzelhető, hogy a csontváza még olyan tulajdonságokkal bírt, amelyek a csimpánzok és emberek utolsó közös ősére voltak jellemzőek. Amennyiben ez igaz, maradványainak további vizsgálata még többet elárulhat evolúciónkról. Prang hozzátette, Ardi kezének átalakulása egybeesik azzal az időszakkal, amikor eltűnt a kapaszkodást segítő nagylábujj, és amikor megjelentek az első kőeszközök.