Mars-szimulációs helyszínen tehénlopással gyanúsították meg a kutatókat

Kereszturi Ákos bolygókutató szerint rettentően izgalmas terep, tudományos szempontból pedig fontos a Mars-szimuláció.

Mi lehet a közös az extrém sportokban és a Mars-kutatásban? Első hallásra talán nem sok, ám mindkettő megragadja a képzeletet és bizony kihívásban is bővelkedik: odajutni, túlélni és teljesíteni sem könnyű feladat. Ugyanakkor akadnak magyar kutatók, akik alig várják, hogy újra csomagolhassák a hátizsákjukat. De vajon hová is?
Ha ránézünk egy Mars felszínéről készült képre, akkor ismerősnek tűnik: óriási vulkánok, hatalmas kanyonok borítják, melyeket lassan kúszó homokdűnék és számos eltemetett, ma inaktív gleccser szegélyez. Olyan, mint egy földi, sivatagi táj a maga szélsőségeivel, ami felfedezésre vár. És valóban akadnak is olyan földi helyszínek, ahol hazánk lelkes tudósai a Marshoz részben hasonló körülményeket vizsgálhatnak. A kifejezetten Mars-szimulációs bázisokon a tudós csapatok geológiai és biológiai kutatásokat végeznek, illetve műszereket tesztelnek.

„Olyan terepi munkákon vettem részt, amelyek kutatási szempontból izgalmasak. Extrém földi sivatagi vagy sarkvidéki területekre utazhattam, ahol érdekes jelenségeket tudtunk vizsgálni. A legextrémebbként az észak-kanadai Devon szigetre emlékszem. Itt az amúgy is barátságtalan környezetet egy 23 millió éves formáció, a Houghton-kráter tette még inkább Mars-szerűvé. Ennek a peremén építették ki a lakóbázisunkat, ahol nem csak a jegesmedvékre, hanem a különleges szabályokra is oda kellett figyelni. Az embernél csak az van, amit magával tud vinni, ez pedig nem túl sok. Száraz, hideg, szeles hely, vegetáció alig van. Bár gyönyörű a kőzettörmelék borította vidék, ám rettenetesen hideg és sötét van fél évig, miközben a műholdas telefon az egyetlen kommunikációs forrás a nagyvilággal” – mesélte Kereszturi Ákos, a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont bolygókutatója, aki eddig három Mars-analóg kutatáson vett részt.

A hat méter átmérőjű, henger alakú, kettő és fél emeletből álló épületeket (lakóbázist) ráadásul csak szkafanderben hagyhatták el a kutatás résztvevői, előtte tíz percig kellett zsilipelniük, és csak rádión tartották egymással a kapcsolatot. A tudósok összetett, komplex szimulációkat végeztek a tudományos munka mellett. Például azt elemezték, hogy hogyan tudják magukat fenntartani, karbantartani a felszerelést, miközben volt részük pszichológiai tesztben és élelmezési kutatásokban is. Az elején nem maradhatott el a céllövő gyakorlat sem: a területen ugyanis fennállt a jegesmedveveszély.
„Vizsgáltuk, hogy az élet hogyan tud fennmaradni a pici „oázisokban”, mert a Marson több helyen vannak ehhez hasonló nyomok. Feltérképeztük a marsi típusú völgyeket, megfigyeltük a jégolvadási mintázatokat és az úgynevezett cianobaktériumokat, amelyek a Föld legősibb szervezetei közé tartoznak. Végül sikerült az időszakos, nyáron áramló vizek által kitöltött völgyeknél feltérképezni a látványos eróziós mintázatot, ami a sivatagokra és talaj nélküli területekre jellemző. Megtaláltuk azokat a helyszíneket is, ahol a becsapódás következtében forró vizes áramlás volt. A cianobaktériumokat begyűjtésük után pedig itthon tudtuk vizsgálni, ezek az egysejtűek jelentős szerepet játszottak a Föld légkörének oxidatívvá alakításában” – mutatott rá Kereszturi Ákos.

Érdekességek egy ilyen expedícióról:
- A bázison naponta kétszer ettek az egyik legegyszerűbben elkészíthető ételt, paradicsomos tésztát, ami idővel kissé nyomasztóvá vált.
- Egy ilyen helyen töltött egy hónap sok és kevés is egyben.
- Mindig mindent párban végeztek biztonsági okokból és a bázison is mindig maradt valaki.
- Erőteljesen belekóstoltak az önfenntartó munkákba. Egy ilyen állomáson állandóan van valami, amit meg kell szerelni.
- Éjszakára be kellett sötétíteni, mert a sarkvidéken nem nyugszik le a nap.
- Az esti közös főzés egyfajta csapatösszetartó pontnak számított: a napi feladatok átbeszélése, dokumentálás, egyeztetések.
- A kutatók pályázat révén nyerték el a részvétel lehetőségét: a világ minden tájáról érkeztek.
- Egy alkalommal a magyar csapatnak tagja volt egy operatőr, filmes szakember, informatikus, és amatőr csillagász is.
- Pszichológiai teszt: a kommunikáció tartalma, jellege alapján mennyire lehet előre jelezni egy zárt csoportban a várható konfliktusokat.
- A problémás helyzetekből szinte minden napra több is jutott.
- A Utah államban (USA) található Mars Desert Research Station (MDRS) bázison 2008-ban a hatfős legénység két hétig úgy élt, mintha a Marson tartózkodna; egyik nap azonban bekopogtak a légzsilipen: három helyi farmer az elkóborolt tehenüket kereste a sivatag közepén, lopással gyanúsítva a „marsutazókat”.
- A tudósoknak intenzív por- vagy homokviharral is szembe kellett nézniük, amely közel 24 órán keresztül tombolt a térségben; ilyenkor a szél elérte a 60 kilométer/óra sebességet is.
Írta: Jeki Gabriella