Mit ettek a moák?

A moa összesen 9 fajból álló csoport volt, ebből mindössze három esetében van pontos információnk arról, hogy mivel táplálkoztak ezek a hatalmas madarak. Egy újabb fajuk étrendjéről sikerült nemrégiben adatokat szerezni, számolt be a Sci-News tudományos hírportál.

A déli szigeten lévő Fiordland Nemzeti Park területén, egy sziklaüregben bukkantak rá a madár egyik fajának, a kis bozótmoának (Anomalopteryx didiformis) 6800-4600 éves koprolitjából (megkövült ürülékéből) álló lerakódásra, amelyből DNS-töredékek azonosítása révén lehetett kideríteni, mit evett egykor a madár. A kis bozótmoa a legkisebb volt az óriásmadár 9 faja közt, mindössze pulyka nagyságúra nőtt, a szigetország síkvidéki, zárt lombkoronájú erdőségeiben élt.

A sziklaüreg különösen nagy jelentőségű, már csak azért is, mert ez az eddigi legdélebbi lelőhely, ahol a moák ürülékének nyomára bukkantak, ráadásul igen hosszú, több mint 2200 éves időtartamról ad felvilágosítást a réteg. A Manaaki Whenua– Landcare Research új-zélandi környezettudományi kutatóintézet vizsgálatainak eredményét a Quaternary Science Reviews folyóiratban közölték.

Az eredmények alapján a régió ökológiai átalakulását is rekonstruálni tudták a kutatók. A koprolitból kivont növényi DNS szerint a korábbi, Podocarpaceae családba tartozó nyitvatermőkből álló erdőség helyét a zárvatermő, délibükkök közé tartozó fafaj Lophozonia menziesii dominálta erdő váltotta fel. Az ürülékekből e délibükkfajra szakosodott fagyöngy maradványai is előkerültek. A parazita növény ízletes leveleinek magas a tápanyagtartalma, és ma például az oposszumok, vagy számos legelő állat kedvelt tápláléka, úgy tűnik, a moa is örömmel fogyasztotta.

Különbséget jelentett a többi moafajhoz képest, hogy a kis bozótmoa ürülékében szinte egyáltalán nem voltak magvak, ami azért érdekes, mert a moákat az apró magvú növények terjesztőiként tartották számon. Ezek szerint nem minden fajukra érvényes ez a feltételezés, és ha fogyasztottak magvakat, akkor például a nyitvatermők nagy méretű magvaira koncentrálhattak, amelyeket viszont a zúzógyomruk teljesen megőrölt.
Kiderült viszont, hogy levelek és az aljnövényzet zöld hajtásai fontos részét képezték a faj táplálékának, a páfrányfajok levélmaradványaival és spóráival teli volt az ürüléke, így e talajszinten élő növényeknek fontos terjesztője volt Új-Zéland erdőségeiben a bozótmoa.