Madárnak nézték, de kiderült, hogy gyík

A Floridai Természettudományi Múzeum és egy nemzetközi kutatócsoport vizsgálta meg a 99 millió éves mianmari borostyánban talált csontmaradványokat, egy másik példány, szintén borostyánba zárt csontjai alapján korábban azt hitték, hogy egy kolibri méretű madárhoz tartoztak. A kutatók részletes összehasonlításokat tudtak végezni annak köszönhetően, hogy a borostyán az aprócska koponya csontjait is tartalmazta, s ezekről mikro-CT segítségével készíthettek felvételeket. Csak a részletgazdag 3D-s modellt adó vizsgálatoknak köszönhetően sikerült tisztázni: az állat gyík volt, nem madár.

Az azonosítás nem ment persze egy csapásra, hosszú időn át vizsgálták a különböző szakterületeket képviselő tudósok az állat maradványait, mire sikerült kideríteni az igazságot. Az elsőként madárnak leírt állat kicsiny koponyája a borostyánba záródás során nyomódott meg oly módon, hogy az a madarakéra jellemző alakot öltött, ám a második lelet szerencsésebb volt, és kevésbé torzult formában őrizte meg a kréta idején élt erdei gyíkocskát. Első ránézésre a két állat koponyája nem is hasonlít egymásra, azonban az egyedi csontok összehasonlításakor teljesen egyértelművé vált a közeli rokonság.

Amikor digitálisan újra összerakták a modellben ábrázolt csontokat, kiderült, hogy mindkét koponya az Oculodentavis nembe tartozó állattól származik, ám az apróbb eltéréseik külön fajokat jelöltek. A korábban madárnak hitt, összenyomott koponyájú állat az Oculodentavis khaungraae, míg a második borostyán alapján leírt, kevésbé torzult az Oculodentavis naga. A gyíkok családfáján egyelőre nem sikerült pontosabban elhelyezni az állatokat, könnyen lehet az is, hogy olyan ágba tartoztak, amely ma már nem létezik. A gyíkok és kígyók a kréta időszakban váltak igen sokszínűvé, új élőhelyeket hódítottak meg és új fajok tömege alakult ki, ám ezeket gyakran nehéz a ma élő utódokkal összehasonlítani.