A Kárpát-medence szárazabbá válását vizsgálják szegedi kutatók

A Szegedi Tudományegyetem geográfus kutatói korszerű térinformatikai módszerekkel vizsgálják a Kárpát-medence szárazabbá válásának okait, társadalmi gazdasági következményeit. Kutatásaik rámutatnak, hogy az éghajlatváltozás hatásainak előrejelzése, következményeinek kivédése csak komplex földrajzi elemzésekkel lehet eredményes.

A sivatagok vészjósló mértékben terjeszkednek, és világszinten egyre nagyobb a szárazság. Több mint 145 millió embert – annyit, amennyi Franciaország és Németország lakossága együttvéve – fenyeget az otthontalanság veszélye, ami az elsivatagosodás miatt következhet be. Azonban Európára, azon belül pedig hazánkra vetítve a kérdést, az SZTE kutatói szerint összetettebb a kép.

A sivatagok fő kritériuma a sokévi átlagban tapasztalt 200 mm-nél kevesebb csapadék. Magyarországon az éves területi átlag a több mint száz éves mérési adatok alapján egyszer sem volt 400 mm-nél kevesebb, és hitelesített mérési helyen egy évben soha sem mértek 200 mm-nél kevesebb csapadékot, a hivatalos rekord Szegeden 203 mm 2000-ben – mondta Dr. Rakonczai János, a SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének professzora. A 20. században azonban tendenciózusan csökkent hazánkban a csapadék mennyisége, erről a professzor több tanulmányában is beszámolt.

Bár a tendencia az 1970-es évek közepétől 2 évtizeden át tartó szárazabb időszakot követően megváltozott, a csapadékeloszlás szélsőségesebbé is vált egyúttal. A szegedi kutatók a talajvízkészlettel kapcsolatos geoinformatikai rendszert fejlesztettek ki, amely a hosszabb távú csapadékviszonyok hatását tükrözi.

„A Duna-Tisza közének vízhiányát egy olyan devizahiteles gondjához tudom hasonlítani, mint aki az utóbbi időszakban rendesen fizeti tartozásait, de a korábbi adóssága nem csökken.” – tette teljesebbé a képet Rakonczai János. Bár az öntözés egyes helyeken megfontolandó, ám sokkal hasznosabb és hosszú távon kivitelezhetőbb lenne, ha ehelyett a talaj víztartó képességét használnák ki a mezőgazdálkodók, mégpedig a mélyszántás nélküli gazdálkodással.

Dr. Barta Károly, az SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék docense szerint, az aszály előrejelzésének megbízható lehetőségeit is a talajnedvességben kell keresnünk: míg az időjárás előrejelzés maximum 10-12 napra tud érdemi információkat szolgáltatni, addig a talajtakaró őrzi az elmúlt időszak, akár több hónap „csapadéklenyomatát” is, ez pedig előrevetíti a növényzet aszálytúlélési esélyeit is.

A Tanszék több projektben éveken át működtetett olyan meteorológiai mérőállomásokat, melyek a klasszikus meteorológiai adatok mellett, 6 különböző mélységben mértek talajnedvességet is. A helyszínek részletes talajtani felvételezése után ezekkel nemcsak a nyers talajnedvesség-adatokat tudják szolgáltatni, hanem pontos, mm-ben kifejezett becslést is tudnak adni a vízhiányra akár rétegenként, akár a talajszelvény egészére.

A Duna-Tisza közén végbemenő szárazabbá válásért egyszerre felelős az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás. Az, hogy melyik tényező milyen súllyal vesz részt ebben a folyamatban, jelenleg még nem kellően tisztázott tudományos kérdés. A területen nagyon sokan felhagytak emiatt a gazdálkodással, így viszont a táj növényzete is alaposan megváltozott, teret nyert például a korábban ritkaságnak számító inváziós selyemkóró.A hatalmas selyemkóró mezők nem csak a tájképet csúfítják el, de a gyorsan terjedő foltjaik kiszorítják az őshonos homokpuszta gyepeket, jelentősen csökkentve a biológiai sokféleséget. A Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai heroikus küzdelmet folytatnak e robbanásszerűen terjedő özönnövény visszaszorításáért. Sajnos nem sok sikerrel. Ez a faj ugyanis rohamosan terjed az aszályos évek által okozott gazdasági károk miatt felhagyott egykori szántókon, szőlőkön, és jól tűri a szárazságot. Tarackos gyökérzete akár 3-4 méter mélyen is képes a felszín alá szivárgó vizet hasznosítani. Ha a jövőben nem csak botanikus kertekben szeretnénk találkozni a Kiskunság különleges növényvilágával, hanem szeretnénk, hogy e tájak botanikai szemétdombbá váljanak, akkor tennünk kell valamit e folyamat ellen – világított rá egy már most is jelentkező, komoly környezeti problémára. Dr. Szilassi Péter, a biológiai invázió földrajzi hátterét vizsgáló, ökológusokból és geográfusokból álló kutatócsoport vezetője.

A klímaváltozás okozta átalakulásokról az egyetem kutatói kisfilmet is készítettek, és interaktív térképen lehet ma már megnézni az inváziós növények elterjedését is.
Azt persze egyelőre nem tudhatjuk, milyen lesz a Duna–Tisza köze 20 év múlva, de a környezeti és gazdálkodási változásokra nemcsak az elsivatagosodás elleni világnapon kell odafigyelnünk.