Először találtak teljesen élettelen talajt a Földön

Bolygónkon az élet az épp működő vulkáni krátereken kívül minden környezetben előfordul, tudjuk, hogy még a felszín alatt több kilométerrel lévő bányák kőzetrepedéseiben is vannak mikrobák, ahogy extrém sós, savas és forró vizű tavakban, a sok kilométeres mélytengeri árkokban, vagy épp az Atacama-sivatag legszárazabb pontjain is. Nemrégiben azonban egy amerikai kutatócsoportnak sikerült olyan helyszínre bukkanni, ahol nem tudták kimutatni az élet jelenlétét, az eredményeket a JGR Biogeosciences szakfolyóiratban közölték. A kutatók tudatosan keresték azt a helyet, ahol a legkevésbé esélyes mikrobákat találni, és nem kevés viszontagság után siker koronázta a munkájukat. Ez alapján sejthető, hogy hol húzódhat a földi élet határa.

A Transzantarktiszi-hegység jórészt a kilométeres jégtakaró fölé nyúlik, hol jobban, hol kevésbé, e hegylánc központi vonulata ad otthont annak a magaslatnak, amelynek tetejéről vett minta élettelennek bizonyult. A Déli-sarktól mintegy 500 km távolságban lévő hegyek, amelyek a Shackleton-gleccsert övezik, a folyamatosan fújó jeges szeleknek kitett csúcsrégióiban élettelenek.

A kutatók több mint 200 talajmintát vizsgáltak meg, amelyeket e hegyek alacsonyabban és magasabban fekvő területein gyűjtöttek be steril eszközökkel. A vizsgálatokban többféle módszert is használtak a mikrobák nyomainak kimutatásához: PCR-tesztet, hagyományos táptalajos tenyésztést, illetve a mikrobák életfolyamataiban termelődő anyagokat is keresték.
A tesztek a hegyek alacsonyabban fekvő, kevésbé hideg régióiból sikeresen ki is mutatták az ott élő baktériumokat, gombákat, azonban a csúcsrégiók élettelennek bizonyultak! Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a nagyjából egy kanálnyi talajmintából egyetlen sejtet se tudtak kimutatni. Alapesetben egy kanál talajban mikrobák milliói nyüzsögnének, most azonban egyet sem találtak – a vizsgálatok hibahatára kb. 100 mikroba, így maximum ennyi lehetett, ha volt e mintákban. Gyakorlatilag ez már élettelen, a jelenleg használt technológiák segítségével nem tudtak ennyire kevés mikrobát kimutatni a talajmintákban.

Az elemzett 204 minta 80 százaléka életnyomokról árulkodott, ezek esetében részletesebb információkat is kaptak a kutatók, amelyek szerint gombák és baktériumok is bőven voltak bennük. Azonban 40, a hegycsúcsok közelében gyűjtött mintában viszont se gomba, se baktérium, se archea nem volt.

E talajminták nemcsak extrém hideg környezetből valók, hanem extrém szárazak is, és a kutatók szerint meghatározó lehetett az, hogy több tízezer éven át folyamatosan vízmentes, hideg és számos mérgező hatású sóvegyületnek kitett helyről származtak. Nem egyetlen körülmény tette tehát e talajokat élettelenné, hanem számos körülmény összjátéka.
Hasonló körülmények más hegyek tetején is fennállnak a Transzantarktiszi-hegységben, így a kutatók szerint valószínű, hogy az élettelen hegycsúcsok sem korlátozódnak a Shackleton-gleccser vidékére.