Sarkvidéki dinoszaurusz-bölcsődét fedeztek fel

Az Alaszkai Egyetem (Fairbanks) és a Floridai Állami Egyetem őslénytani szakembereinek sikerült bizonyítékot találni arra, hogy a dinoszauruszok nemcsak időnként fordultak meg a sarkvidéken, hanem ott is szaporodtak.
Mintegy 70 millió évvel ezelőtt a mai Alaszka területén fészkelő dinók a korábbi elképzeléssel ellentétben nem vándoroltak délre szaporodni. A felfedezés a dinók melegvérűsége melletti érv is egyúttal.

A kutatók, Pat Druckenmiller és Gregory Erickson már több mint egy évtizede végeztek feltárásokat az Alaszka északi részén lévő Colville-folyó mentén magasodó sziklákban, és számtalan dinoszaurusz maradványát, köztük több, korábban ismeretlen fajét ásták már elő. A legújabb felfedezésükben vagy épp kikelés előtt álló, vagy frissen kikelt bébi dinók egészen aprócska fogait és csontjait sikerült feltárniuk, ráadásul hét különböző fajét.

A csontok némelyike gombostűfej nagyságú, ezeket csak a nagyon alapos munka és éles szem derítheti fel. A terepi munka során egyre kisebb lyukú szűrőkön keresztül válogatták le a maradványokat, majd a laboratóriumban még a maradék apró szemcseméretű törmelékeket is átnézték mikroszkóppal. Ennek a rendkívül időigényes és alapos munkának köszönhetően sikerült a tudomány szempontjából olyannyira fontos maradványokat megtalálni. Ezt követően más gyűjteményekben lévő csontmaradványokkal összehasonlítva a most találtakat azt is bebizonyíthatták a kutatók, hogy valóban a kikelés közeli állapotban lévő bébi dinók maradványait találták meg.

Ha az állatok a sarkvidéken szaporodtak, az azt is jelenti, hogy az egész életüket ott élhették le. E fajok esetében a tojások kikeléséig 3-6 hónap is eltelt, így, mivel a sarkvidéki nyár rövid, még a kora tavasszal lerakott tojásokból kikelt fiatalok se lennének képesek ősszel a nagy vándorútra, egyszerűen kevés az idő ahhoz, hogy a vándorláshoz eléggé megerősödjenek.

Bár ekkor jóval melegebb volt a bolygónk, beleértve a sarkvidéket is, mint ma, ám ettől még a sarki éjszaka több hónapos sötétséggel, fagyokkal járt, s ekkor kevés táplálék állt csak rendelkezésre. A nyári folyamatos világosságban viszont gyorsabban tudtak fejlődni az állatok, és mire a tél beállt, már kellően meghízhattak.

A kutatók ugyan megoldották a vándorlás kérdését, azonban a tudományban az egyik kérdésre adott válasz nagyon sokszor újabb kérdésekkel jár. Vajon miként élték túl a dinoszauruszok a sarki telet? Lehet, hogy a kisebb testűek valamiféle téli álmot alhattak? A nagyobbak esetleg a rénszarvasokhoz hasonlóan a gyenge minőségű táplálékon átvegetálták a zord hónapokat?
A régióban sosem találtak még hidegvérű állat maradványt, melegvérűeket viszont szép számban. Nagyon úgy fest, hogy a sarkvidéki dinók is a melegvérűekhez tartozhattak.