A Chicxulub-becsapódás még ma is hatással van a helyszín biológiájára

Az ausztrál Curtin Egyetem kutatói sziklákban élő mikroorganizmusokat tanulmányoztak, és arra jutottak, hogy az egykori becsapódás mind a mai napig befolyásolja e lények életét.

Bettina Schaefer, a kutatás egyik vezetője elmondta, hogy bár a becsapódások hatalmas katasztrófát jelentenek az élővilág számára, a kráterekben egyúttal az új élet bölcsője is kialakul. „A forróság és a nyomás sterilizálta a becsapódás területét, és az addig ott élt mikrobák kihalásához vezetett” – mondta a kutató. „Azonban, mintegy egymillió évvel a becsapódás után a kráter már eléggé lehűlt ahhoz, hogy abban ismét megtelepedjenek a mikrobák, és a földfelszíni mikrobáktól elkülönülten fejlődhessenek tovább az elmúlt 65 millió év során.”

Marco Coolen geomikrobiológus, a kutatás másik vezetője hozzátette, hogy a vizsgálataik szerint a kráter mélyebb részeiben, ahol a gránitréteg ma is 70 Celsius-fok hőmérsékletű, becsapódáskor keletkezett repedéseiben élő mikrobaközösség összetétele jelentősen eltért attól, amit a becsapódás után lerakódott kőzettörmelék-rétegben találtak. Ismét más mikrobaközösség népesítette be azt az üledékréteget, amely a becsapódás utáni évmilliók során rakódott le a kráterben.

Mivel e mikrobák szerepe fontos a szén körforgásában, a kutatók kíváncsiak arra, hogy miként fejlődhetnek extrém körülmények közepette, és miként regenerálódhattak a katasztrófát követően. Szeretnék azt megérteni, mennyire képes a földi élet egy – akár emberi hatásra, akár kozmikus becsapódásra bekövetkező – ökológiai katasztrófát túlélni, s miként reagál az evolúciós kihívásokra.