Az ormányosok tündöklése és bukása
Az ormányosok evolúciós sikereit elsődlegesen a klímaingadozások és a kontinensmozgások határozták meg – egy új kutatás szerint azonban a hanyatlásuk is ugyanennek köszönhető.
Egy nemzetközi kutatócsoport új tanulmányáról számolt be a Berlini Természettudományi Múzeum, amelynek evolúcióbiológus kutatója is részt vett a vizsgálatokban. Azt tudjuk, hogy a kövületekből ismert fajok elsöprő többsége mára kihalt, pl. jelenleg kb. 5500 emlősfaj van, a múltból összesen viszont minimum 160 ezret ismerünk, így minden ma élőre jut 30 már kihalt. Egyértelmű tehát, hogy minden állatnak megvan a felemelkedése és a hanyatlása, azonban nem mindent értünk még az ezt befolyásoló tényezőkből. A válaszhoz a kutatócsoport az ormányosokat választotta vizsgálandó csoportként. Ez a karizmatikus csoport ma leginkább az afrikai és az ázsiai elefántról ismert, de közismert, hogy a mamutfélék is hozzájuk tartoztak. 180 mára kihalt fajukat ismerjük a kövületekből, és az idők során általában egyszerre 30 ormányos faj rótta bolygónk porát. Számos ökoszisztéma oly gazdag és összetett volt, hogy nem volt ritkaság 3-4 ormányos faj együttélése sem.
Persze az ormányosok se voltak mindig ilyen sokszínűek. Az első 30 millió évük során csupán Afrika és Arábia területén éltek, kevéske fajuk lassan fejlődött és sokban hasonlítottak is egymásra ezek az állatok. Ám kb. 22 millió éve, amikor Afrika és Arábia összekapcsolódott Eurázsiával, az ormányosok hirtelen az egész világon elterjedtek. Az így tapasztalt új kihívások hatására sokszínűsödni kezdtek, új fajaik nagyon sokféle különböző fogazattal alakultak ki, beleértve a különös, lapátszerű agyarakat is. „A változatos ökológiai körülmények hatására csökkent a fajok közti versengés, és ugyanabban az ökoszisztémában számos faj együtt tudott élni” – mondta Fernando Blanco, a Berlini Természettudományi Múzeum kutatója. Ekkor kezdődött az ormányosok aranykora. „Ha Afro-Arábia és Eurázsia nem kapcsolódott volna össze, vagy csak egy másik időben történt volna ez, akkor teljesen másként alakult volna az ormányosok evolúciója” – tette hozzá a szakember.
Az új kutatás az állatcsoport hanyatlásának okait is feltárta. Mintegy 7 millió évvel ezelőtt minden kontinensen kiterjedt szavannák alakultak ki, s ekkor számos, erdei életmódhoz alkalmazkodott ormányos kihalt. Persze ugyanekkor megjelentek új fajaik is, amelyek képesek voltak megenni a kevésbé tápláló növényeket, mint a füvet, vagy a fás hajtásokat, a ma élő elefántok is ebbe az evolúciós csoportba tartoznak. 3 millió éve azonban ismét fordult a kocka: elkezdődött az eljegesedés. Ennek hatására Eurázsiában és Afrikában ötszörösére nőtt az ormányosok kihalása, majd 160 ezer és 75 ezer éve ez a kihalási ütem tovább fokozódott Amerika és Eurázsia területén. Ezekben az időpontokban viszont a modern ember még nem érte el ezeket a kontinenseket, így a nagy, globális kihalásokért az ember nem tehető felelőssé. Az elemzésekből kiderült, hogy a kihalási fázisok egyértelműen a jégkori klímaingadozásokhoz köthetőek. „Az elődeink kissé később talán hozzájárulhattak a még meglévő fajok, mint a gyapjas mamutok kihalásához” – tette hozzá Juan López Cantalapiedra, a kutatás vezetője.