Minek köszönhető, hogy megtaláljuk a földkéregben az aranyat?

Az Arany Világtanács becslése szerint a bolygónkon valaha kibányászott arany teljes mennyisége beleférne egy 20 méteres élhosszúságú kockába. Bár egy részét aranyrögök formájában találták meg, ez a ritkábbik eset, a legtöbb arany különféle, vasat és arzént tartalmazó ásványok társaságában található. Ezek az ásványok az aranyat milliószorosára tudják koncentrálni ahhoz képest, ahogy egyébként a földkéregben előfordul. A közelmúltban Japánban zajlott geokémiai tárgyú Goldsmidt Konferencián elhangzott előadáson egy nemzetközi kutatócsoport új eredményeit ismertette, melyről az Eurekalert számolt be.
Az arany nem lép reakciókba más anyagokkal, ám ennek ellenére koncentrált formában jelenik meg a földkéregben. A geokémikusoknak most sikerült atomi szinten megmagyarázniuk azt, hogy miként alakultak ki a természetes aranylelőhelyek.

A kutatók a Grenoble-ben lévő Európai Szinkrotron segítségével röntgensugarakkal bombázták az aranytartalmú ásványokat, hogy felfedjék az ásványokban rejlő arany és az ásványok alkotóelemei közti kémiai kapcsolatot. Kiderült, hogy az arany az arzénhoz stabilan kapcsolódhat, ha viszont kevés az arzén az ásványban, akkor a kristály felületén lévő kénhez kapcsolódik, ám ez már gyenge, nem stabil kapcsolat.
Ez azt jelenti, hogy az arzén mennyiségének köszönhető az arany feldúsulása, s a megismert kémiai kapcsolatok alapján a aranylelőhelyeket is könnyebb lesz ezután felderíteni az arzéntartalmú vas-szulfidok révén.

Az arzén és az arany közti kapcsolatot gyakorlati szempontból jól ismerjük, egyrészt az aranybányászokra jellemző arzénmérgezésből, másrészt a bányászathoz köthető környezeti károkból. Azzal, hogy az arany és az arzén közti kémiai kapcsolatra atomi szinten derítettek fényt, ki lehet dolgozni olyan eljárásokat, amelyekkel ezeket a károkat is meg lehet előzni.